» 
Arabic Bulgarian Chinese Croatian Czech Danish Dutch English Estonian Finnish French German Greek Hebrew Hindi Hungarian Icelandic Indonesian Italian Japanese Korean Latvian Lithuanian Malagasy Norwegian Persian Polish Portuguese Romanian Russian Serbian Slovak Slovenian Spanish Swedish Thai Turkish Vietnamese
Arabic Bulgarian Chinese Croatian Czech Danish Dutch English Estonian Finnish French German Greek Hebrew Hindi Hungarian Icelandic Indonesian Italian Japanese Korean Latvian Lithuanian Malagasy Norwegian Persian Polish Portuguese Romanian Russian Serbian Slovak Slovenian Spanish Swedish Thai Turkish Vietnamese

definition - FC_Barcelona

definition of Wikipedia

   Advertizing ▼

Wikipedia

FC Barcelona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

FC Barcelona
Fájl:Fc barcelona.gif
Csapatadatok
Teljes csapatnévFutbol Club Barcelona
BecenévBarça, Culés,
Blaugrana
SzékhelyBarcelona,
Spanyolország
Alapítva1899. november 29.
StadionCamp Nou
Vezetőedző Josep Guardiola
Elnök Joan Laporta
BajnokságPrimera División
Nemzeti sikerek
Bajnokcsapat19 alkalommal
Kupagyőztes25 alkalommal
Szuperkupa-győztes8 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL3 alkalommal
UEFA-kupa3 alkalommal
KEK4 alkalommal
Fájl:UEFA Super Cup.gif UEFA-szuperkupa3 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
FC Barcelona honlapja

Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának világhírű labdarúgócsapata. A klub a spanyol labdarúgó-bajnokság kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz az első osztály bajnoki küzdelmeiben. Az egyesületet 1899. november 29-én alapította a svájci Hans Gamper. Az FC Barcelona előbb a katalán regionális bajnokságban és a spanyol labdarúgókupában, később pedig az 1928-ban megalakított egységes spanyol labdarúgó-bajnokságban és a nemzetközi kupákban vált a spanyol, valamint a nemzetközi labdarúgás egyik legmeghatározóbb egyesületévé. A klub jelentősebb eredményeit tekintve a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályát 19, a spanyol labdarúgókupát 25, az UEFA-bajnokok ligáját és elődjét három, az UEFA-kupát és elődjét három, a kupagyőztesek Európa-kupáját négy, az UEFA-szuperkupát pedig három alkalommal nyerte meg a csapat. Ezenkívül számos kisebb spanyol és katalán trófeát tudhat magáénak a klub. Az FC Barcelona egyben a katalán nemzeti öntudatot is jelképezi, mivel a múltban (különösen Francisco Franco uralmának idején) a katalán öntudat bármely egyéb megnyilvánulását büntették. Egyrészt erre vezethető vissza a klub nagymértékű rivalizálása a Real Madriddal szemben, amely annak idején a Franco-rendszer támogását élvezte. A csapat eddig olyan világhírű külföldi játékosokat tudhatott a soraiban, mint Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Johan Cruyff, Diego Maradona, Gary Lineker, Romário, Rivaldo, Luís Figo, Ronaldo, Ronaldinho, Lionel Messi és Thierry Henry, hogy csak a jelentősebbeket említsük. A klub hazai játékosai közül pedig számos labdarúgó volt meghatározó tagja a spanyol labdarúgó-válogatottnak.

Tartalomjegyzék

A klub története

A kezdetek

Gamper 1899. október 22-én megjelentetett hirdetése
Az FC Barcelona csapata 1903-ban

A klub megalapítása a svájci születésű Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgócsapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában.[1]

A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen. Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során. Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.[1]

A klub az 1901-02-es évadban megnyerte a Macaya Kupát, az 1904-05-ös és az 1908-09-es szezonban pedig katalán kupát. Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben). Emellett a spanyol labdarúgókupában is eredményesen szerepelt a csapat és több alkalommal is sikerült elhódítania a trófeát (1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben).[1]

1920-tól 1950-ig

Fájl:Gamper museo F.C.B..JPG
Gamper szobra az FC Barcelona múzeumában
Fájl:Museu FCB - Josep Samitier.JPG
Josep Samitier az FC Barcelona múzeumában

1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Plattkó Ferenc volt. A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Alberti költeményt írt. A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az eseményt az ismert plakátrajzoló művész Josep Segrelles örökítette meg. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928–1929-es szezonban került sor. Az FC Barcelona az első osztályban indult és megszerezte az első bajnoki címét, betetőzve ezzel a korszak sikereit.[2]

A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. 1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt. Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalom egészében. Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében. Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott. Bár a csapat hat alkalommal diadalmaskodott a katalán kupában (1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban), a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában meglehetősen sikertelen volt és számos szurkolót vesztett.[2]

A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták. A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. 1938. március 16-án falangista bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját. Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület francói befolyás alá került. A sok viszontagság következtében a klub tagsága 3486 főre csökkent.[2]

1940. márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták. Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub. Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza. Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete. 1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát. A következő szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke. A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült didalmaskodnia. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján az Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.[2]

A Kubala-korszak és az 1960-as évek

1950. júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951–1952-es és az 1952–1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát. Emellett az 1951-52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón. A kapuban pedig Antoni Ramallets rendkívüli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A labdarúgó öt alkalommal bizonyult a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának az 1951-től 1960-ig terjedő időszakban. Ezzel ma is ő vezeti az ezért adományozott Ricardo Zamora-trófea örökranglistáját.[2][3]

Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett. A magyar labdarúgó 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. 1953-ban nem sikerült az argentin Alfredo di Stéfano leigazolása és a labdarúgó a rivális Real Madrid CF-hez igazolt. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották. A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett. Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját. Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. Rajtuk kívül még olyan kiváló labdarúgók szerepeltek a csapatban, mint Evaristo, Eulogio Martinez, Suárez, Villaverde, Olivella, Gensana, Segarra, Gracia, Vergés és Tejada.[4][5][6]

1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. 1963-ban és 1968-ban a spanyol, 1966-ban pedig a vásárvárosok kupájában diadalmaskodott a csapat. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre. Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást. Ennek következtében lett közismert a „Més que un club” (több, mint egy klub) kifejezés is.[4][7]

1970-től és 1988-ig

Diego Maradona, a korszak meghatározó játékosa

A hatvanas évek – az 1966-os vásárvárosok kupája-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára, azonban Johan Cruyff érkezése jelentős változást hozott a klub életében. A holland játékos 1973. október 28-án mutatkozott be az FC Barcelona csapatában. Vele a csapat teljesítménye jelentősen feljavult és a Barcelona megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot. A szezon csúcspontját a Real Madrid CF 5:0 arányban való legyőzése jelentette. A támadó alakzatban az 1973-ban és 1974-ben is aranylabdával díjazott Cruyff mellett Carles Rexach, Juan Manuel Asensi, Hugo Sotil és Marcial nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A bajnoki cím megszerzése egybeesett a klub fennállásának 75. évfordulójával, melynek megünneplése valóságos társadalmi esemény volt. Az évforduló számos katalán művészt, írót és énekest ihletett meg és ekkor született a Barcelona jelenleg is használatban levő indulója a Cant del Barça is.[3][8]

Francisco Franco 1975-ben bekövetkező halála után bekövetkezett Spanyolország demokratizálódása. Ez jelentős változásokat hozott a labdarúgás területén is, mivel ezt követően a klubok igazgatása is demokratikussá vált. Az elnöki pozicíóba Josep Lluís Núñezt választották, aki ezt követően a klub történetében a leghosszabb ideig látta el az elnöki teendőket. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. Az FC Barcelona nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszereznie az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. A klub vezetése számos ismert és világhírű labdarúgót igazolt a siker érdekében. A csapatba olyan játékosok érkeztek, mint Johan Neeskens, Allan Simonsen, Hans Krankl, Bernd Schuster, Diego Maradona, Mark Hughes és Gary Lineker. Ennek ellenére az újabb bajnoki cím elnyerésére csak az 1984–85-ös szezonban került sor. A bajnokcsapat kulcsjátékosai a következő labdarúgók voltak: Javier Urruticoechea, Julio Alberto, Migueli, Archibald, Schuster és a csapatkapitány Alexanco. A következő hazai sikerre azonban az 1990-es évekig kellett várni.[9][10]

A spanyol labdarúgókupában a csapat jóval eredményesebb volt ebben az időszakban és öt alkalommal is elnyerte a trófeát (1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban és 1988-ban). A Kupagyőztesek Európa-kupáját pedig két alkalommal nyerte meg (az 1978–79-es és az 1981–82-es szezonokban). A legrangosabb sorozatban, a bajnokcsapatok Európa-kupájában és az UEFA-kupában azonban nem sikerült áttörést elérni. A klub népszerűsége a fenti időszakban egyre nőtt. A tagok száma 1974-ben 66 000, 1978-ban 77 000, 1986-ban pedig már 108 000 volt. Emellett a szurkolói klubok száma is növekedésnek indult. Számuk 1979-ben 96, 1993-ban pedig majdnem 700 volt.[10][11][12]

1988-tól 2000-ig

Johan Cruyff és az „álomcsapat”

Jelentős változás állt be az eredményesség terén Johan Cruyff 1988-as érkezésével. Cruyff edzőként visszatérve egy sikeres, nyerő mentalitású csapatot állított össze, amelyet a közvélemény csak „álomcsapatként” emlegetett. Ebben az időszakban olyan játékosok járultak hozzá a sikerekhez, mint Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Michael Laudrup és Andoni Zubizarreta kapus. A csapat az 1988-89-es szezonban a kupagyőztesek Európa-kupáját, 1990-ben pedig a spanyol labdarúgókupát hódította el. Emellett a spanyol labdarúgó-bajnokságban is legyőzhetetlen bizonyult, így 1991 és 1994 között négy bajnoki címet nyert. A legnagyobb sikerre azonban az 1991–1992-es szezonban került sor, amikor a klub először megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját is. A döntőre 1992. május 20-án került sor az olasz Sampdoria ellen. A mérkőzést Ronald Koeman brilliáns szabadrúgásgóljával nyerte meg az FC Barcelona. A kupagyőztes csapat tagjai a következő játékosok voltak: Zubizarreta, Nando, Ferrer, Koeman, Juan Carlos, Bakero, Salines (Goikoetxea), Stoitchkov, Laudrup, Guardiola (Alexanko) és Eusebio. Az 1993–1994-es szezonban, az UEFA-bajnokok ligája döntőjében elszenvedett vereséggel azonban lezárult az „álomcsapat” korszaka. 1996-ban Cruyff vitatott körülmények között távozott a klubtól. A sikeredző távozása mélyen megosztotta a rajongókat és ez az ezt követő sikerek ellenére a későbbiekben is éreztette a hatását. Ez a megosztottság vetett véget Josep Lluís Núñez elnökségének is 2000-ben.[10][11][13][14]

A Van Gaal-korszak

Cruyffot Bobby Robson követte. Az angol edző azonban rövid idő elteltével távozott és a helyére az AFC Ajax sikeredzője Louis van Gaal érkezett. Az új edzőkkel az FC Barcelona az 1996–97-es szezonban is megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját és két egymást követő bajnoki címet szerzett. A sikerek ellenére egyre inkább növelte a megosztottságot az az érzés, hogy lezárult egy fontos és sikeres korszak az egyesület életében. A holland edző a klub egyik legellentmondásosabb edzője volt. Viszonylagos sikerei ellenére érzelemmentes hozzáállása és taktikája a szurkolókban ellenérzést keltett. Különösen népszerűtlen volt a hazai tehetségek eladása, valamint a holland játékosok tömeges leigazolása miatt (összesen nyolc honfitársát szerződtette). Sokan kritizálták szigora és az erőnléti edzések intenzitása miatt is. A sajtóval állandóan hadban állt, a kritikákat pedig mereven elutasította. Az 1999–2000-es szezon sikertelensére való tekintettel Josep Lluís Núñez távozott az elnöki posztról. Louis van Gaal Núñezzel szolidaritást vállalva szintén távozott a klubtól 2000-ben.[14][15][16][17][18][19]

2000-től

Gaspar-éra és a sötét időszak

2002-ben az akkori elnök, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. Igazán nem jó ponttal indított ebben az évben szurkolóknál a vezetőség, hiszen teljesen ingyen elengedte a csapat legnagyobb sztárját, Rivaldót. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. Nem lehetett kérdés, a szurkolók az edző és az elnök lemondását szerették volna. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Néhány hónap múlva Gaspar lemondott és ideiglenes vezetőség alakult. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. helyen.

A Laporta-korszak

Fájl:FCBarcelona.JPG
A 2005–06-os csapat

A júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte. Nem a legjobb helyzetben vette át kis csapatával a klubot, hiszen Gaspar felelőtlen költekezésének köszönhetően a klub rossz anyagi helyzetbe került. Ő sem jól indított a szurkolóknál. Kampányát David Beckhamre építette, és ígérte, ha megválasztják, megszerzi az angolt. Megválasztották, ám a sztár a rivális Real Madridhoz került. A következő hetekben azonban egyre szimpatikusabb lett az új elnök a szurkolóknál. A rossz anyagi helyzetre tekintettel megfontoltan, olcsón szerzett játékosokat: Rüstü, Rafael Márquez, Quaresma. Ezután következett a Barca következő éveit meghatározó legfontosabb eseménye: Laporta és csapata megszerezte 27 millió euróért a francia PSG-ből a világ legnagyobb ígéretének tartott Ronaldinhót. A csapat edzője Frank Rijkaard lett, akivel sikerült végrehajtani a célt, azaz a visszakerülést a Bajnokok Ligájába.

A Barcelona anyagilag stabil, aminek köszönhetően új sztárjátékosok érkezhettek. 2004-ben 60 millió euro állt igazolásokra. Érkezett Samuel Eto'o, Deco, Juliano Belletti, Edmílson, Ludovic Giuly, Henrik Larsson.

2005-ben a csapat spanyol bajnok, a világ legerősebb klubjaként emlegetik. A 2005–06-os szezonban is a bajnoki cím győztese a csapat, mely a Bajnokok Ligáját és a Spanyol Szuperkupát is elhódította.

2006–07-ben a csapat a második helyet szerezte meg a bajnokságban az örök rivális Real Madrid mögött. A szezon végén érkezett erősítésnek Thierry Henry az Arsenalból. A következő szezonban is csak az ezüstérem jutott a csapatnak, ráadásul a kupákban eredménytelenül zárt. A vezetőség Laportával az élen úgy döntött, hogy radikális változtatásokat visz végbe. Elküldték a sikeredző Rijkaardot, megváltak a Barcelonát a trónra újra felültető Ronaldinhotól, illetve Decotól és számos játékostól. Vezetőedzőnek az egy évig a Barca B-vel foglalkoztatott, korábbi Dream Team-tagot, Josep Guardiolát nevezték ki. Több játékost is leigazoltak, Sevillából a rekordáron vásárolt Daniel Alvest, az Arsenalból Hlebet illetve a Manchester Unitedből visszavásárolt Gerard Piquét. Guardiola több fiatal ígéretet is felhozott a tartalékcsapatból.

A 2008-09-es szezon a Barcelona számára minden idők legsikeresebb szezonja volt. A csapat a Messi-Eto'o-Henry támadósorral gólrekordokat megdöntve nagy előnnyel zárta a bajnokságot a Real Madrid előtt. A spanyol kupát - a döntőben az Athletic Bilbaot legyőzve - sok év után ismét elhódította, míg a szezon legnagyobb sikereként a római fináléban lefutballozva a Manchester Unitedet, 2006 után ismét a Barcelona került fel az európai futball trónjára. A triplázás (bajnokság, kupa, BL) korábban egyetlen csapatnak sem sikerült a spanyol bajnokságban. 2009. augusztus 28-án a csapat az UEFA-szuperkupában 1-0 arányban legyőzte a FK Sahtar Donecket, amivel megszerezte a harmadik szuperkupa-győzelmét.[20]

A szezon végén a nyári átigazolás egyik legnagyobb szenzációjaként a Barcelona megszerezte Zlatan Ibrahimovicot az Intertől, 43.25 millió euróért és Samuel Eto'o játékjogáért.

Eredmények

Élvonalbeli bajnoki szereplések

Az FC Barcelona azon ritka klubok közé tartozik, amelyek a spanyol labdarúgó-bajnokság létrehozása óta folyamatosan az első osztály küzdelmeiben vesznek részt. A csapat a 2008–09-as szezon végéig 19 alkalommal volt bajnok és 22 alkalommal szerezte meg az ezüstérmet. A klub legszebb és legeredményesebb periódusai az élvonalban az 1947-től 1960-ig terjedő időszakban, valamint az 1990-es években voltak. Emellett 2004 óta ismét kiemelkedően teljesít a csapat.[9][21]

IdényHelyezésIdényHelyezésIdényHelyezésIdényHelyezés
1928–291. hely1929–302. hely1930–314. hely1931–323. hely
1932–334. hely1933–349. hely1934–356. hely1935–365. hely
1939–409. hely1940–414. hely1941–4212. hely1942–433. hely
1943–446. hely1944–451. hely1945–462. hely1946–474. hely
1947–481. hely1948–491. hely1949–505. hely1950–514. hely
1951–521. hely1952–531. hely1953–542. hely1954–552. hely
1955–562. hely1956–573. hely1957–583. hely1958–591. hely
1959–601. hely1960–614. hely1961–622. hely1962–636. hely
1963–642. hely1964–656. hely1965–663. hely1966–672. hely
1967–682. hely1968–693. hely1969–704. hely1970–712. hely
1971–723. hely1972–732. hely1973–741. hely1974–753. hely
1975–762. hely1976–772. hely1977–782. hely1978–795. hely
1979–804. hely1980–815. hely1981–822. hely1982–834. hely
1983–843. hely1984–851. hely1985–862. hely1986–872. hely
1987–886. hely1988–892. hely1989–903. hely1990–911. hely
1991–921. hely1992–931. hely1993–941. hely1994–954. hely
1995–963. hely1996–972. hely1997–981. hely1998–991. hely
1999–002. hely2000–014. hely2001–024. hely2002–036. hely
2003–042. hely2004–051. hely2005–061. hely2006–072. hely
2007–083. hely2008–091. hely2009–102010–11

*A spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt a következő szezonokban: 1936–37, 1937–38 és 1938–39

Szereplések a spanyol labdarúgókupában

Az FC Barcelona, a 2008–2009-es szezont is beleértve, 34 alkalommal jutott be a spanyol labdarúgókupa döntőjébe. Ebből 25 alkalommal sikerült elhódítania a trófeát, 9 ízben pedig ezüstérmes lett a csapat. Ezzel a teljesítménnyel jelenleg az FC Barcelona a legsikeresebb klub a spanyol labdarúgókupában. Az idei szezon döntőjére 2009. május 13-án került sor Valenciában, ahol az FC Barcelona ellenfele a nagy rivális Athletic Bilbao együttese volt. A döntőt a Barcelona nyerte 4-1 arányban. A legtöbb kupagyőzelmet az 1920-as és az 1950-es években aratta a csapat. A legnagyobb arányú győzelmet 1922. május 14-én aratta az FC Barcelona a Real Unión de Irún ellen. A Vigóban megrendezett mérkőzést a katalán csapat nyerte meg 5:1 arányban.[11][22][23]

Eredmények évek szerinti lebontásban:

  • Kupagyőztes: 1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban, 1922-ben, 1925-ben, 1926-ban, 1928-ban, 1942-ben, 1951-ben, 1952-ben, 1953-ban, 1957-ben, 1959-ben, 1963-ban, 1968-ban, 1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban, 1988-ban, 1990-ben, 1997-ben 1998-ban és 2009-ben
  • Ezüstérmes: 1902-ben, 1919-ben, 1932-ben, 1936-ban, 1954-ben, 1974-ben, 1984-ben, 1986-ban és 1996-ban

A spanyol labdarúgókupa örökranglistája:[11]

HelyezésKlubKupagyőzelmek száma
1. helyFC Barcelona25
2. helyAthletic Bilbao23
3. helyReal Madrid CF17

Az elvesztett döntők tekintetében:[11]

HelyezésKlubElvesztett döntők száma
1. helyReal Madrid CF19
2. helyAthletic Bilbao12
3. helyFC Barcelona9
Valencia CF9

Regionális labdarúgó-bajnokságok

Katalán labdarúgó-bajnokság

A katalán labdarúgó-bajnokság az első regionális labdarúgó-bajnokság volt Spanyolországban és 1901-től 1940-ig létezett. 1929-ig, az egységes spanyol labdarúgó-bajnokság megszületéséig a regionális bajnokságok győztesei közül kerültek ki a spanyol labdarúgókupa résztvevői (néhány esetben az ezüstérmes csapatok is bejuthattak). 1901 és 1903 között a bajnokságot Macaya-kupa néven indították. 1903-ban két független bajnokság kiírására került sor. Az FC Barcelona a Macaya-kupa helyett a saját rendezésű Barcelona-kupa küzdelmeiben vett részt. 1904-től pedig a Katalán Labdarúgó-szövetség szervezésében került megrendezésre a torna. 23 győzelmével (a Macaya-kupát és a Barcelona-kupát beleértve) az FC Barcelona a katalán labdarúgó-bajnokság legsikeresebb klubja volt. A csapat a következő években végzett a bajnokság élén:[12][25]

  • 1902 (Macaya-kupa)
  • 1903 (Barcelona-kupa)
  • 1905, 1909, 1910, 1911, 1913*, 1916
  • 1919, 1920, 1921, 1922, 1924, 1925
  • 1926, 1927, 1928, 1930, 1931, 1932
  • 1935, 1936, 1938

*1913-ban két bajnokságot indítottak. A másik győztes az FC Espanya volt.

A spanyol polgárháború alatt

A spanyol labdarúgó-bajnokság 1936-tól 1939-ig szünetelt a spanyol polgárháború miatt. Ennek következtében az 1936-37 szezonban létrehozták a mediterrán ligát, melynek küzdelmeiben Katalónia és Valencia tartományok jelentősebb klubjai vettek részt. A bajnokságot az FC Barcelona nyerte meg az RCD Espanyol előtt.[12][25]

Az 1937–38-as szezonban már Valencia tartomány csapatai sem tudtak részt venni a bajnokságban a spanyol polgárháború miatt. Így azt katalán liga néven indították, mely nem azonos a katalán labdarúgó-bajnoksággal. A bajnokság utolsó egy-két fordulójának mérkőzéseit nem játszották le a polgárháború miatt. Ennek ellenére az FC Barcelona megnyerte a ligát, mivel meggyőző előnnyel vezetett az ugyancsak barcelonai UE Sants csapata előtt.[12][25]

Teresa Herrera-kupa

A kupát az A Coruña-i Teresa Herreráról nevezték el, aki 36 éven át a nincstelenek nyomorának enyhítéséért küzdött. Először 1946-ban rendezték meg és a küzdelmekben azóta számos ismert spanyol és külföldi klub is részt vett. Többek között az AC Milan, a Real Madrid, az SS Lazio, a Sporting Lisszabon és számos ismert dél-amerikai csapat. A tornát az FC Barcelona összesen 5 alkalommal nyerte meg, a következő években:[26][27]

  • 1948, 1951, 1972, 1990 és 1993

Joan Gamper-kupa

A Joan Gamper-kupát a klub alapítójának tiszteletére hozta létre az FC Barcelona. Az első tornát 1966-ban játszották. Megrendezésére augusztusban kerül sor, melyen ismert európai és dél-amerikai csapatok vesznek részt. Spanyol klubok csak ritkán vesznek részt a küzdelmekben. Érdekesség, hogy 1970-ben az Újpesti Dózsa nyerte meg a Joan Gamper-kupát. 2008 augusztusáig az FC Barcelona 33 alkalommal nyerte el a trófeát és 5 ízben ezüstérmes lett. A csapat a következő években nyerte meg a kupát:[28][29]

  • 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979
  • 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996
  • 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007, 2008

Egyéb eredmények

  • Bajnokok Ligája/BEK: 3 győzelem: 1992, 2005–06, 2008-09
  • UEFA-kupa/Vásárvárosok kupája 3győzelem: 1958, 1960, 1966
  • Európai szuperkupa: 3 alkalommal: 1992, 1997, 2009
  • Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK): 4 győzelem: 1979, 1982, 1989, 1997
  • FIFA-klubvilágbajnokság: 1 alkalommal: 2009
  • Spanyol szuperkupa-győztes: 1948, 1952, 1953, 1984, 1992, 1993, 1995, 1997, 2005, 2006, 2009
  • Spanyol ligakupa: 2 győzelem: 1983, 1986
  • Catalunya kupa: 6 győzelem: 1990–91, 1992–93, 1999–2000, 2003–04, 2004–05, 2006–07
  • Copa Latina: 2 győzelem: 1949, 1952
  • Martini & Rossi kupa: 2 győzelem: 1952, 1953
  • Kis világbajnokság: 1957
  • Ramon de Carranza kupa: 3 győzelem: 1961, 1962, 2005
  • Ciudad de Palma kupa: 5 győzelem: 1969, 1974, 1976, 1980, 1981
  • Pireneusi kupa: 4 győzelem: 1910, 1911, 1912, 1913
  • 13 alkalommal vettek részt UEFA Bajnokok Ligáján
  • 22 alkalommal UEFA Kupán
  • 5 alkalommal Európai Szuperkupán
  • Egyszer vettek részt az Interkontinentális Kupán

Játékoskeret

Fájl:BarcelonaLineUp20042005.gif
Az FC Barcelona 2004-2005-ös szezonbeli felállása

2009. február 19-én:[30]

SzámPosztNév
1 GKVíctor Valdés
2 DFDaniel Alves
3 DFGerard Piqué
4 DFRafael Márquez
5 DFCarles Puyol (csapatkapitány)
6 MFXavier Hernández (csapatkapitány-helyettes)
8 MFAndrés Iniesta
9 FWZlatan Ibrahimović
10 FWLionel Messi
11 FWBojan Krkić
13 GKJosé Manuel Pinto
SzámPosztNév
25 DFAndreu Fontàs
32 MFJonathan dos Santos
14 FWThierry Henry
15 MFSeydou Keita
16 MFSergi Busquets
17 FWPedro Rodríguez Ledesma
18 DFGabriel Milito
19 DFMaxwell
21 DFDmitro Csihrinszkij
22 DFÉric Abidal
24 MFYaya Touré
35 FWJeffrén Suárez

Jelmagyarázat: GK (Goalkeeper) = kapus; DF (Defender) = hátvéd; MF (Midfielder) = középpályás; FW (Forward) = csatár.

A klub híres játékosai

Spanyol labdarúgók

  • Paulino Alcántara[13]
  • Guillermo Amor
  • Pedro María Artola[3]
  • Juan Manuel Asensi
  • José Mari Bakero[31]
  • Sergi Barjuán[31]
  • Estanislau Basora
  • Txiki Beguiristain
  • Miguel Bernardo Bianquetti
  • Enrique Castro (Quini)
  • Carles Comamala
  • Luis Enrique
  • Josep Escolà
  • Abelardo Fernández[31]
  • Albert Ferrer[31]

*A nem jelölt játékosok az FC Barcelona:Legendary Players linken találhatóak.

Külföldi labdarúgók

*A nem jelölt játékosok az FC Barcelona:Legendary Players link alatt találhatóak.

Díjazott játékosok

Spanyol gólkirályok

Fájl:Ronaldo.jpeg
Ronaldo, az FC Barcelona eddigi legeredményesebb gólkirálya

Az FC Barcelona játékosai eddig 10 alkalommal szerezték meg a spanyol gólkirályi címet, a Pichichi-trófeát. Közülük kiemelkedik Enrique Castro, aki két ízben is gólkirály lett és Ronaldo, aki 34 góljával eddig a klub legeredményesebb gólkirálya. Ezzel a teljesítménnyel Ronaldo elnyerte az európai aranycipőt is.[3]

ÉvOrszágJátékos neveGólok számaMérkőzések számaEgyéb díj
1942–43 Mariano Martín3223
1948–49 César Rodríguez2824
1964–65 Cayetano Ré2530
1970–71 Carles Rexach1728
1978–79 Hans Krankl2930
1980–81 Enrique Castro2030
1981–82 Enrique Castro2632
1993–94 Romário3033
1996–97 Ronaldo3437aranycipő
2005–06 Samuel Eto’o2635

Aranylabdás labdarúgók

Johan Cruyff, az FC Barcelona kétszeres aranylabdás labdarúgója

Az aranylabda az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája, mellyel a legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgót díjazzák. Az FC Barcelona csapatából eddig öt labdarúgó nyerte el az aranylabdát. A legsikeresebb közülük Johan Cruyff, aki két alkalommal is elnyerte a trófeát.[3]

ÉvOrszágJátékos neve
1960 Luis Suárez
1973 Johan Cruyff
1974 Johan Cruyff
1994 Hriszto Sztoicskov
1999 Rivaldo
2005 Ronaldinho
2009 Lionel Messi

Az év labdarúgója (FIFA)

Ronaldinho, akit két alkalommal is megválasztottak az év legjobb labdarúgójának

Az év labdarúgója címmel a FIFA minden évben azt a labdarúgót díjazza, akit a nemzetközi labdarúgásban résztvevő csapatok edzőinek és kapitányainak szavazatai alapján az év legjobb játékosának választanak meg. Az FC Barcelona csapatából eddig négy brazil származású labdarúgó választottak meg az év labdarúgójának. A legsikeresebb közülük Ronaldinho, aki két alkalommal is elnyerte a címet.[3]

ÉvOrszágJátékos neve
1994 Romário
1996 Ronaldo
1999 Rivaldo
2004 Ronaldinho
2005 Ronaldinho
2009 Lionel Messi

A spanyol bajnokság legjobb kapusai

Víctor Valdés

A Ricardo Zamora-trófeát a bajnoki szezon végén adományozzák a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának. Eddig az FC Barcelona kilenc labdarúgója nyerte el ezt a díjat. Közülük a legkiemelkedőbb teljesítményt Antoni Ramallets nyújtotta, aki öt alkalommal bizonyult a bajnokság legjobb kapusának. Ezzel ő vezeti a kupa örökranglistáját is.[3]

ÉvOrszágJátékos neveKapott gólok számaMérkőzések száma
1947–48 Juan Zambudio Velasco3126
1951–52 Antoni Ramallets4028
1955–56 Antoni Ramallets2429
1956–57 Antoni Ramallets3529
1958–59 Antoni Ramallets2228
1959–60 Antoni Ramallets2427
1965–66 José Manuel Pesudo1522
1968–69 Salvador Sadurní1830
1972–73 Miguel Reina2134
1973–74 Salvador Sadurní2230
1974–75 Salvador Sadurní1924
1977–78 Pedro María Artola2529
1983–84 Javier Urruticoechea2632
1986–87 Andoni Zubizarreta2943
2004–05 Víctor Valdés2535
2008–09 Víctor Valdés3135

Egyéb statisztikák és rekordok

  • Legeredményesebb játékos: Paulino Alcántara 357 mérkőzésen 357 gólt szerzett 1912 és 1927 között[3]
  • Legeredményesebb játékos a spanyol labdarúgó-bajnokságban: César Rodríguez 195 gólt szerzett 1942 és 1955 között[3]
  • Leghosszabb góllövési sorozat: Mariano Martín tíz egymást követő mérkőzésen tizennyolc találatot ért el az 1943. február 14-től 1943. október 3-ig terjedő időszakban[3]
  • Az európai kupák legeredményesebb játékosa: Rivaldo 31 gólt szerzett 1997 és 2002 között (25 UEFA-bajnokok ligája, 5 UEFA-kupa és 1 UEFA-szuperkupa találat)[3]

Mez

Az első mez színei megegyeztek a játékosok által ma is viselt kék és gránátvörös színnel. A mez egyik oldala kék, a másik pedig gránátvörös volt. A mez ujja pedig a mez ujj felé eső oldalának színével ellentétes (kék vagy gránátvörös) volt. A nadrágnak a fehér színt választották. Azóta a mez számos változáson ment keresztül.[1]

A Barca mezei a 2008-as szezonig:

 
1899
 
1910
 
1913
 
1920
 
1991-1992
 
1991–1992 (vendég mez)
 
1992
 
1993–1994
 
1995
 
1998
 
1999
 
2000
 
2004
 
2005
 
2005 (3. mez)
 
2006
 
2006 (3. mez)
 
2007
 
2007 (3. mez)
 
2008
 
2008
 
2008 (3. mez)

Jelenlegi technikai stáb

2009. május 22-én:[40]

Elnök Joan Laporta
Technikai/sport-igazgató Txiki Begiristaín
Vezetőedző Josep Guardiola
Asszisztens edző Tito Vilanova
Kapusedző Juan Carlos Unzué
Erőnléti edzők Lorenzo Buenaventura
Paco Seirul•lo*
Aureli Altamira
Francesc Cos

* A név helyesen szerepel, Seirul•lo valóban így írja a nevét.

A stadion

Bővebben: Camp Nou
Camp Nou

Himnusz

Az FC Barcelona indulóját, melynek címe katalán nyelven El cant del Barça, Manuel Valls Gorina szerezte a klub fennállásának 75. évfordulójára. A szöveget Jaume Picas és Josep M. Espinàs írták. Az indulót 1974. november 27-én énekelték el először az évforduló tiszteletére rendezett ünnepségen.[41]

El cant del Barça

Tot el camp
és un clam
som la gent blaugrana
Tant se val d'on venim
si del sud o del nord
ara estem d'acord, ara estem d'acord,
una bandera ens agermana.
Blaugrana al vent
un crit valent
tenim un nom el sap tothom:
Barça, Barça, Baaarça!

Jugadors, seguidors,
tots units fem força.
Son molt anys plens d'afanys,
son molts gols que hem cridat
i s'ha demostrat, i s'ha demostrat,
que mai ningu no ens podrà torcer.
Blaugrana al vent
un crit valent
tenim un nom el sap tothom:
Barça, Barça, Baaarça!

Az induló itt hallgatható meg.

A klub eddigi edzői

  • John Barrow, 1917
  • Jack Greenwell, 1917–24
  • Pozsonyi Imre, 1924–25
  • Ralph Kirby, 1925–26
  • Romà Forns, 1927–29
  • Jack Bellamy, 1929–31
  • Jack Greenwell, 1931–33
  • Jack Domby, 1933–34
  • Plattkó Ferenc, 1934–35
  • Patrick O'Connell, 1935–37
  • Josep Planas, 1939–41
  • Ramón Guzmán, 1941–42
  • Joan Josep Nogués, 1942–44
  • Josep Samitier, 1944–47
  • Enrique Fernández, 1947–50
  • Ramón Llorens, 1950
  • Ferdinand Daucik, 1950–54
  • Sandro Puppo, 1954–55
  • Plattkó Ferenc, 1955–56
  • Domènec Balmanya, 1956–58
  • Helenio Herrera, 1958–60
  • Enric Rabassa, 1960
  • Ljubiša Broćić, 1960–61
  • Enrique Orizaola, 1961
  • Lluís Miró, 1961–62
  • Kubala László, 1962–63
  • Josep Gonzalvo, 1963
  • César Rodríguez, 1963–65
  • Vicenç Sassot, 1964–65
  • Roque Olsen, 1965–67
  • Salvador Artigas, 1967–69
  • Josep Seguer, 1969–70
  • Vic Buckingham, 1969–71
  • Marinus Michels, 1971–75
  • Hennes Weisweiler, 1975–76
  • Laureano Ruiz, 1976
  • Marinus Michels, 1976–78
  • Lucien Müller, 1978–79
  • Joaquin Rifé, 1979–80
  • Helenio Herrera, 1980
  • Kubala László, 1980
  • Helenio Herrera, 1980–81
  • Udo Lattek, 1981–83
  • José Luis Romero, 1983
  • César Luis Menotti, 1983–84
  • Terry Venables, 1984–87
  • Luis Aragonés, 1987–88
  • Carlos Rexach, 1988
  • Johan Cruyff, 1988–96
  • Carlos Rexach, 1996
  • Bobby Robson, 1996–97
  • Louis van Gaal, 1997–2000
  • Llorenç Serra Ferrer, 2000–01
  • Carlos Rexach, 2001–02
  • Louis van Gaal, 2002–03
  • Radomir Antić, 2003
  • Frank Rijkaard, 2003–2008
  • Josep Guardiola, 2008–[42]

A klub eddigi elnökei

  • Walter Wild, 1899–1901
  • Bartomeu Terrades, 1901–02
  • Paul Haas, 1902–03
  • Arthur Witty, 1903–05
  • Josep Soler, 1905–06
  • Juli Marial, 1906–08
  • Vicenç Reig, 1908
  • Hans Gamper, 1908–09
  • Otto Gmelin, 1909–10
  • Hans Gamper, 1910–13
  • Francesc de Moxó, 1913–14
  • Àlvar Presta, 1914
  • Joaquim Peris de Vargas, 1914–15
  • Rafael Llopart, 1915–16
  • Gaspar Rosés, 1916–17
  • Hans Gamper, 1917–19
  • Ricard Graells, 1919–20
  • Gaspar Rosés, 1920–21
  • Hans Gamper, 1921–23
  • Enric Cardona, 1923–24
  • Hans Gamper, 1924–25
  • Arcadi Balaguer, 1925–29
  • Tomàs Rosés, 1929–30
  • Gaspar Rosés, 1930–31
  • Antoni Oliver, 1931
  • Joan Coma, 1931–34
  • Esteve Sala, 1934–35
  • Josep Sunyol, 1935–36
  • Elnöki tanács, 1936–39
  • Joan Soler, 1939–40
  • Enrique Piñeyro, 1940–42
  • Josep Vidal-Ribas, 1942
  • Enrique Piñeyro, 1942–43
  • Josep Antoni de Albert, 1943
  • Josep Vendrell, 1943–46
  • Agustí Montal i Galobart, 1946–52
  • Enric Martí Carreto, 1952–53
  • Francesc Miró-Sans, 1953–61
  • Enric Llaudet, 1961–68
  • Narcís de Carreras, 1968–69
  • Agustí Montal i Costa, 1969–77
  • Raimon Carrasco i Azemar, 1977–78
  • Josep Lluís Núñez, 1978–2000
  • Joan Gaspart i Solves, 2000–03
  • Enric Reyna i Martínez, 2003
  • Átmeneti adminisztratív tanács, 2003
  • Joan Laporta, 2003-06
  • Elnöki tanács, 2006
  • Joan Laporta, 2006-[43]

Jegyzetek

  1. a b c d A Barca születése (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 15.)
  2. a b c d e Les Corts, egy sikeres időszak színhelye (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 15.)
  3. a b c d e f g h i j k l m FC Barcelona:FC Barcelona Records/Individual records (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 29.)
  4. a b A Camp Nou fogadja a jövő Barcáját (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 17.)
  5. Legendák Célkeresztben: Kubala László, Eurobarca.hu, 2006.01.29. (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  6. Àngels Prieto: The day Kubala scored seven, Fcbarcelona.com, 2008.11.11. 13:10 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  7. José Luis Pierrend: European Footballer of the Year ("Ballon d'Or") 1960, Rsssf.com, 2006.02.12. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  8. History:From the construction of the Camp Nou to the 75th anniversary (1957-1974) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 21.)
  9. a b José Vicente Tejedor Carnicero: Spain, Final Tables 1928- (angol nyelven). rsssf.com, 2000. szeptember 28. (Hozzáférés: 2009. március 16.)
  10. a b c History:From the 75th Anniversary to the European Cup (1974-1992) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 21.)
  11. a b c d e José Vicente Tejedor Carnicero: Spain - List of Cup Finals (angol nyelven), 2009. május 8. (Hozzáférés: 2009. május 11.)
  12. a b c d FC Barcelona:Football Trophies (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  13. a b c d FC Barcelona:Legendary Players (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 27.)
  14. a b History:Consolidation in Europe. From Wembley to Rome (1992-2009) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 1.)
  15. Jorge Silva:Van Gaal back at Barca, The Independent, 2002.05.14. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  16. Dan Rookwood and agencies:Van Gaal bids adios to Barca, The Guardian, 2003.01.28. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  17. Simon Kuper's World Football:World's best is slumming it in Barcelona, The Guardian, 1999.09.26. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  18. Glenn Moore:Football:Van Gaal braced for the backlash in Barcelona, The Independent, 1997.11.26. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  19. Jon Carter:Louis van Gaal, Soccernet (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  20. Andrew Haslam: Pedro pounces to add to Barça glory (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. augusztus 29.)
  21. José Vicente Tejedor Carnicero és Raúl Torre: Spanish Premier Division All-Time Table 1928-2008 (77 Leagues) (angol nyelven). rsssf.com, 2009. február 20. (Hozzáférés: 2009. március 17.)
  22. José Vicente Tejedor Carnicero: Spain - Cup 1922 (angol nyelven), 2001. február 12. (Hozzáférés: 2009. május 11.)
  23. Delfín Melero: El Barça se corona por aplastamiento, Marca, 2009.05.13 (angol nyelven), 2009. május 13. (Hozzáférés: 2009. május 15.)
  24. José Vicente Tejedor Carnicero és Carles Lozano Ferrer: Spain - Cups 1910 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  25. a b c Felix Laya Tomas és Luis Javier Bravo: Spain - List of Champions of Catalonia (angol nyelven), 2000. február 13. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  26. Deportivo honors (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 16.)
  27. Teresa herrera 2008/2009 (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  28. Carles Lozano Ferrer, Javier García és Erik Garin: Trofeo Joan Gamper (Barcelona-Spain) 1966-2007 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 3.)
  29. FC Barcelona:Attitude of the team vital 2008.08.16. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  30. Marca:La plantilla (spanyol nyelven). Marca. (Hozzáférés: 2009. február 19.)
  31. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj GFDB:FC Barcelona/Players (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 27.)
  32. FC Barcelona:Xavier Hernandez Creus (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  33. FC Barcelona:Andrés Iniesta Lujan (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  34. FC Barcelona:Carles Puyol Saforcada (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  35. a b FC Barcelona:Victor Valdes Arribas (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  36. Footballdatabase:Saviola (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 27.)
  37. FC Barcelona:Daniel Alves da Silva (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  38. FC Barcelona:Thierry Henry (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  39. FC Barcelona:Samuel Eto'o Fils (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 28.)
  40. FC Barcelona 2008/09:Coaching staff (angol nyelven). uefa.com. (Hozzáférés: 2009. május 22.)
  41. FC Barcelona:"El Cant del Barça" is the FC Barcelona's anthem (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 22.)
  42. FC Barcelona:Managers (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 22.)
  43. FC Barcelona:Presidents (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 23.)

Külső hivatkozások

0000A La Liga csapatai 2009–10-ben0000

Almería |Athletic Bilbao |Atlético Madrid |Barcelona |Deportivo |Espanyol |Getafe |Málaga |Mallorca |Osasuna 
Racing Santander |Real Madrid |Sevilla |Sporting Gijón |Tenerife |Valencia |Valladolid |Villarreal | Xerez | Zaragoza

A G-14 alapító tagjai

 Ajax   Barcelona   Bayern München   Borussia Dortmund   Internazionale  

 Juventus   Liverpool   Manchester United   Marseille   Milan  



 Paris Saint-Germain   Porto   PSV Eindhoven   Real Madrid



2002-ben csatlakozott tagok

 Arsenal   Bayer Leverkusen   Lyon   Valencia

A G-14 2008. február 15-én feloszlatta magát, utódja az Európai klubszövetség
World Soccer Magazine - Az év csapata

1982: Brazília |1983: Hamburg |1984: Franciaország |1985: Everton |1986: Argentína |1987: Porto |1988: Hollandia |1989: AC Milan |1990: Németország |1991: Franciaország |1992: Dánia |1993: AC Parma |1994: AC Milan |1995: Ajax |1996: Nigéria |1997: Borussia Dortmund |1998: Franciaország |1999: Manchester United |2000: Franciaország |2001: Liverpool |2002: Brazília |2003: AC Milan |2004: Görögország |2005: Liverpool |2006: Barcelona |2007: Irak |2008: Spanyolország |2009: Barcelona

  • Labdarúgásportál• összefoglaló, színes tartalomajánló lap

 

All translations of FC_Barcelona


sensagent's content

  • definitions
  • synonyms
  • antonyms
  • encyclopedia

  • definíció
  • szinonima

Dictionary and translator for handheld

⇨ New : sensagent is now available on your handheld

   Advertising ▼

sensagent's office

Shortkey or widget. Free.

Windows Shortkey: sensagent. Free.

Vista Widget : sensagent. Free.

Webmaster Solution

Alexandria

A windows (pop-into) of information (full-content of Sensagent) triggered by double-clicking any word on your webpage. Give contextual explanation and translation from your sites !

Try here  or   get the code

SensagentBox

With a SensagentBox, visitors to your site can access reliable information on over 5 million pages provided by Sensagent.com. Choose the design that fits your site.

Business solution

Improve your site content

Add new content to your site from Sensagent by XML.

Crawl products or adds

Get XML access to reach the best products.

Index images and define metadata

Get XML access to fix the meaning of your metadata.


Please, email us to describe your idea.

WordGame

The English word games are:
○   Anagrams
○   Wildcard, crossword
○   Lettris
○   Boggle.

Lettris

Lettris is a curious tetris-clone game where all the bricks have the same square shape but different content. Each square carries a letter. To make squares disappear and save space for other squares you have to assemble English words (left, right, up, down) from the falling squares.

boggle

Boggle gives you 3 minutes to find as many words (3 letters or more) as you can in a grid of 16 letters. You can also try the grid of 16 letters. Letters must be adjacent and longer words score better. See if you can get into the grid Hall of Fame !

English dictionary
Main references

Most English definitions are provided by WordNet .
English thesaurus is mainly derived from The Integral Dictionary (TID).
English Encyclopedia is licensed by Wikipedia (GNU).

Copyrights

The wordgames anagrams, crossword, Lettris and Boggle are provided by Memodata.
The web service Alexandria is granted from Memodata for the Ebay search.
The SensagentBox are offered by sensAgent.

Translation

Change the target language to find translations.
Tips: browse the semantic fields (see From ideas to words) in two languages to learn more.

last searches on the dictionary :

4800 online visitors

computed in 0.062s

I would like to report:
section :
a spelling or a grammatical mistake
an offensive content(racist, pornographic, injurious, etc.)
a copyright violation
an error
a missing statement
other
please precise:

Advertize

Partnership

Company informations

My account

login

registration

   Advertising ▼