» 
Arabic Bulgarian Chinese Croatian Czech Danish Dutch English Estonian Finnish French German Greek Hebrew Hindi Hungarian Icelandic Indonesian Italian Japanese Korean Latvian Lithuanian Malagasy Norwegian Persian Polish Portuguese Romanian Russian Serbian Slovak Slovenian Spanish Swedish Thai Turkish Vietnamese
Arabic Bulgarian Chinese Croatian Czech Danish Dutch English Estonian Finnish French German Greek Hebrew Hindi Hungarian Icelandic Indonesian Italian Japanese Korean Latvian Lithuanian Malagasy Norwegian Persian Polish Portuguese Romanian Russian Serbian Slovak Slovenian Spanish Swedish Thai Turkish Vietnamese

definition - Formula–1_Monacói_Nagydíj

definition of Wikipedia

   Advertizing ▼

Wikipedia

Formula–1 Monacói Nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Monacói Nagydíj
Megrendezve:1929-1937, 1948, 1950, 1952, 1955-
Versenypályák:Circuit de Monaco
Körök száma:78
Legtöbb győzelem: Ayrton Senna (6)
Weboldal:Honlap
Monaco látképe

A Monacói Nagydíj a Formula–1 egyik versenye, amelynek elődjét először 1929-ben szervezte meg Anthony Noghès a monacói városi pályán, Monte Carlóban. Az első Formula–1-es Monacói Nagydíjat már a sorozat első szezonjában, az 1950-esben is megrendezték. A szűk városi pályán a versenyzők mindössze 150 km/óra körüli átlagsebességet tudnak elérni, ezért a monacói a sportág leglassabb futama. A verseny hossza 78 kör, ami körülbelül 260,52 kilométert tesz ki. Egy verseny időtartama száraz időben legkevesebb 100 perc, esős időben nagy esélye van a kétórás időkorlát életbe lépésének – ahogy 2008-ban is történt.A Monacói Nagydíjat az Indianapolisi 500 mérföldes és a Le Mans-i 24 órás versennyel a motorsport hármas koronájának is szokták nevezni.[1]A többi nagydíjjal ellentétben Monacóban csütörtökön tartják az első szabadedzéseket, pénteken pedig pihenőnap van. Az eddigi leggyorsabb köridő Kimi Räikkönené, aki 2005-ben 1 perc 13,664-et futott. A miniállamban a legtöbb alkalommal Ayrton Senna tudott nyerni (hatszor) és első helyről indulni (ötször). A csapatok közül a McLaren a legsikeresebb, összesen tizenötször győztek. Legutoljára (2009-ben) a brit Jenson Button nyert Monacóban a Brawn GP-vel.

Tartalomjegyzék

Jellemzői

A monacói boxutca építés közben

A Monacói Nagydíj rengeteg dologban eltér a többi versenytől:A szűk pályán nincsenek bukóterek, így a legveszélyesebb pályák közé tartozik, de Monacóra nem vonatkoznak azok a szigorú biztonsági előírások, mint más pályákra.A futam a legnagyobb presztízsűnek tartott verseny az összes közül, Niki Lauda szerint minden versenyző célja – a világbajnoki cím megszerzése mellett – győzni Monacóban.[2] Az Indianapolisi 500-zal és a Le Mans-i 24 órás versennyel a motorsport hármas koronáját alkotja, egyike a legismertebb versenyeknek. Ebben a tekintetben Graham Hill volt az egyetlen, aki mindhárom versenyen győzni tudott.[1]Mivel a pálya nagyon rövid, ezért a Monacói Nagydíj áll a legtöbb körből (78-ból, régebben 100 körös is volt).

A lelátók építése a 2009-es versenyre

Az első három helyezett versenyzőnek nem a parc fermébe, hanem a díjátadó ünnepség helyszínére, a rajtrács elejére kell leparkolnia autóját. A miniállamban nem építenek dobogót a versenyekre, egy lépcsőre áll fel az első három helyezett a versenyek után. A díjakat az aktuális monacói uralkodó adja át (eddig II. Lajos, III. Rainier és II. Albert).A többi nagydíjjal ellentétben itt péntek helyett csütörtökön van az első tesztnap, pénteken szünnap van.[3]A 1990-es évek végéig a futamok helyi idő szerint 15:30-kor, másfél órával később kezdődtek, mint a többi európai versenyek. Régebben áldozócsütörtök hetén tartották a Monacói Nagydíjakat.A szűk monacói pályán a legkisebbek a rajtkockák, 1975-ben mindössze 18 autó rajtolhatott el a versenyen, míg más futamokon az évadban 23–26 autó is részt vehetett.[4]A monacói az egyik legtöbbször megrendezett verseny, 2008-ig ötvenötször rendezték meg a Formula–1-ben.Itt folyik be az egyik legnagyobb pályahirdetési bevétel a szponzoroktól.[5]Nelson Piquet ezt mondta: „Monacóban olyan versenyezni, mint helikopterrel a nappaliban repülni“.[6]Összesen három monacói származású versenyző vett részt a Formula–1-ben: Louis Chiron, André Testut és Olivier Beretta,[7] azonban kedvező adózási rendszere miatt sok Formula–1-es versenyző választotta otthonául a miniállamot, köztük Ayrton Senna és Gilles Villeneuve is.

Története

A kezdetek (1929–1949)

Több európai ország versenyéhez hasonlóan a Monacói Nagydíj is a jelenlegi Formula–1 világbajnokság részét képezi. A hercegség autóversenyzésének alapjait a gazdag dohánygyáros Noghès család tette le, akik jó kapcsolatban álltak az uralkodó Grimaldi-házzal. 1909-ben Alexandre Noghès lett a Monacói Kerékpár- és Automobil Sportegyesület (Sport Automobile et Vélocipédique de Monaco) elnöke, aki hamarosan felvetette az 1911-ben megvalósult, és azóta minden évben megrendezésre kerülő Monte Carlo-rali ötletét. Az egyesület 1925-ben Monacói Automobil Klubra (Automobile Club de Monaco) változtatta a nevét, majd három évvel később Noghès fia, Anthony azt javasolta, hogy Monaco rendezzen nagydíjat. Az ötletet II. Lajos herceg is lelkesen fogadta, így 1929. április 14-én elrajtolhatott az első Monacói Nagydíj, amelynek ezerfrankos jutalmát a tizenhat induló közül az angol William Grover-Williams nyerte meg egy Bugatti T35B-vel.

Fájl:GrandHotel Hairpin.JPG
A Grand Hotel kanyar

A monacói Louis Chiron nem vett részt a versenyen, mivel az Indianapolisi 500-on indult,[8] a következő évben azonban második, majd 1931-ben első lett egy Bugattival. A verseny hírneve, jelentősége gyorsan nőtt, 1933-ban már a Grandes Épreuves megkülönböztetésű versenyek közé tartozott, amelyek akkoriban a legfontosabbak voltak. Ilyen volt 1933-ban a Francia, a Belga, az Olasz és a Spanyol Nagydíj.[9] Az 1933-as verseny volt az első, ahol rajtpozíciókat (mint ma is) a edzéseken futott idők alapján döntötték el. 1936-ban és 1937-ben a nagydíj az új európai világbajnokság része volt, mindkettőn a Mercedes-Benzek győztek. 1945-ig, a második világháború végéig Európában nem rendeztek versenyeket.A háború előtt William Grover-Williams, René Dreyfus, Louis Chiron, Tazio Nuvolari, Achille Varzi, Guy Moll, Luigi Fagioli, Rudolf Caracciola és Manfred von Brauchitsch nyert egy alkalommal Monacói Nagydíjat.1948-ban rendeztek újból Monacói Nagydíjat, amelyet a későbbi világbajnok Giuseppe Farina nyert meg egy Maserati 4CLT-vel. Bár az 1949-es versenyt törölték II. Lajos herceg halála miatt, az 1950-ben induló Formula–1 világbajnokságban azonban már helyet kapott.

A Formula–1-ben

1950–1959

Fájl:Juan Manuel Fangio statue in Monaco.JPG
Juan Manuel Fangio szobra Monacóban

Az első Formula–1-es világbajnokságba tartozó monacói versenyt végig Juan Manuel Fangio uralta, akinek ez volt az első futamgyőzelme az Alfa Romeóval. Mindjárt az első körben egy, a kikőtőből érkező hullám elárasztotta a Tabac-kanyart, ami nagy balesetet okozott. Ennek következtében kilencen estek ki, köztük a második helyről induló Nino Farina is. Fangiónak sikerült elmenekülnie a káoszból. Senki nem sérült meg, de a tömegkarambol következtében az argentin José Froilán González megrongálódott Maseratija kigyulladt és a második körben összetörött. Ő maga kisebb égési sérüléseket szenvedett. Technikai problémák következtében Philippe Étancelin és Luigi Villoresi is kiesett, és így csak heten tudták befejezni a nagydíjat, mindannyian körhátránnyal. A monacói Louis Chiron harmadik lett.[10] 1951-ben és 1952-ben Formula–2-es szabályok alatt futották a Formula–1-es világbajnokságot, a Monacói Nagydíjat ekkor sportautó szabályok alatt rendezték, és nem volt része a bajnokságnak.[11]

A nagydíj 1955-ben visszakerült a Formula–1-be. A pole pozícióból induló Fangio, valamint Stirling Moss meggyőző fölénnyel uralták a mezőnyt, amíg mindketten a motor meghibásodása következtében ki nem estek. Moss a 81. körben kényszerült feladni a küzdelmet, így Alberto Ascari átvette a vezetést, ezt a kört azonban ő sem tudta befejezni. Az alagútból kiérkezvén elvesztette uralmát a Lancia felett, és a tengerbe zuhant. A matrózok gyorsan az olasz segítségére igyekeztek, amelynek köszönhetően néhány karcolással megúszta a balesetet, legalábbis Ascari nem panaszkodott. A futamot a francia Maurice Trintignant nyerte egy Ferrarival.[12]Ascari négy nappal a balesete után Monzában tesztelt egy sportautót. Autója felborult, és Ascari ezt a balesetet már nem élte túl.

Monaco látképe 1956-ban, a hajó mögött a régi alagút látható

Az 1956-os versenyen a győzelmet a Maserati 250F volánjánál ülő Stirling Moss szerezte meg, aki az első körtől a verseny végéig vezette a versenyt. Fangio Lancia-Ferrarijának hátsó kereke a 32. körben a Sainte-Devote kanyarban nekiütközött a falnak, és megsérült. Az argentin autójával Eugenio Castellotti, míg Fangio Peter Collins D50-esével folytatta a versenyt, s végül második lett.[13]

1957-ben a pole pozíciós Fangio a negyedik körig Moss és Collins mögött autózott, amikor az alagút utáni sikánnál baleset történt. Fangio sikereresen elkerülte a balesetet, és innentől, végig vezetve a mezőnyt, győzött. Jack Brabham a századik körben a harmadik helyen autózott, de ekkor a benzinpumpa meghibásodása miatt megállt az autója. Brabham a hatodik helyen áttolta a célvonalon autóját, amivel hatodik lett.[14]

Az 1958-as futamon mutatkozott be a Lotus csapat Graham Hill és Cliff Allison versenyzőkkel. A versenyt a 27. körig Jean Behra vezette, utána a pole pozíciós Mike Hawthorn és Stirling Moss haladt az élen. Mindketten technikai probléma miatt kiestek, és Maurice Trintignant nyerte a futamot Rob Walker Cooper-Climaxával.[15]

Az 1959-es évad első futamát rendezték Monte Carlóban, amelyen Brabham megszerezte pályafutása első győzelmét a Formula–1-ben. Stirling Moss egy perces előnnyel uralta a mezőnyt, amikor tizennyolc körrel a futam vége előtt motorhiba miatt autója megállt. Brabham a verseny alatt égési sérüléseket szenvedett, mivel a csővezetékek a pilótafülkét és a pedálokat is felforrósították, emiatt lábán hólyagok keletkeztek.[16]

1960–1969

Graham Hill, becenevén „Mr. Monaco” ötször nyert Monacóban

1960-ban az első rajtkockát Stirling Moss szerezte meg Rob Walker Lotus 18-asával Jack Brabham előtt. A rajtnál Jo Bonnier és Brabham is megelőzte Mosst. Amikor az eső után kezdett felszáradni a pálya, Brabham a vezető pozícióból csúszott ki, és a falnak ütközött a Saint Devote kanyarban. Bonnier autójának eltörött a felfüggesztése, így Moss győzött, Bruce McLaren pedig második lett. A célvonalon mindössze négyen értek át.[17]

1961-ben Monacóban rendezték az évadnyitó futamot, Moss indult a pole-ból. A Ferrari versenyzői, Richie Ginther, Phil Hill és Wolfgang von Trips nem tudták megelőzni Rob Walker Lotusát. A százkörös versenyt Mosst nyerte, 3,6 másodperc előnnyel. Ginther és Moss azonos idejű leggyorsabb kört futott a 84. és a 85. körben.[18]

1962-ben a pole-ból Jim Clark, a második helyről Graham Hill indult. Az első kör végén Maurice Trintignant, Dan Gurney és Richie Ginther összeütközött, a baleset következtében egy pályabíró meghalt. Clark és Hill is kiesett, a versenyt a harmadik helyről induló Bruce McLaren nyerte, Phil Hill és Lorenzo Bandini előtt.[19]

Az 1963-as évadnyitó monacói futamot Graham Hill nyerte a BRM-mel. A pole pozíciós Jim Clark a 79. körig vezetett, amikor a váltó meghibásodott, és feladni kényszerült a versenyt. Ginther második, McLaren harmadik lett.[20]

1964-ben az első helyről induló Clark motorhibával, Dan Gurney váltóhibával állt ki. Ismét Graham Hill győzött a harmadik helyről indulva.[21]

Az 1965-ös Monacói Nagydíjon nem vett részt Gurney és Clark, mivel az ekkor megrendezésre kerülő Indianapolisi 500-on indultak (Clark meg is nyerte). A verseny korai szakaszában két BRM (Hill és Jackie Stewart) állt az élen. A 25. körben Hill, majd Stewart is visszaesett az ötödik és a negyedik helyre. Brabham ekkor átvette a vezetést, de motorhiba miatt kiesett. Hill az elsőre, Stewart a harmadik helyre ért fel a verseny végéig. Lorenzo Bandini második lett. A versenyen Paul Hawkins Lotuszával beesett a tengerbe, de a versenyző sérülés nélkül megúszta a balesetet.[22][23]

Az 1966-os szezonnyitó Monacói Nagydíj volt a McLaren csapat első versenye. A futamot a 14. körig John Surtees vezette, amíg autója differenciálműve el nem tört. Ezután Jackie Stewart állt az élre, és győzött Bandini, valamint Hill előtt. A pole pozíciós Clark felfüggesztési hiba miatt kiesett.[24]

Az 1967-es versenynek már az első körében kiesett Jack Brabham, a vezetést Lorenzo Bandini vette át. Az olaszt a később kieső Stewart és a versenyt megnyerő Denny Hulme is megelőzte. A rendezők úgy próbálták megakadályozni a versenyzők tengerbe zuhanását, hogy a szalmakupacok mögé fakorlátot helyeztek el. A 82. körben Bandini megcsúszott, és nagy erővel nekicsapódott a korlátnak. Ferrarija lángra lobbant, segítségére túl későn érkeztek. A versenyző testének 70 százaléka megégett, sérüléseibe pedig három nap múlva belehalt. Elhunyta után komoly biztonsági intézkedéseket hoztak a sportágban.[25]

1968-ra a verseny hosszát a korábbi százról nyolcvan körösre csökkentették Bandini balesete miatt. Szintén ezen okból a Ferrari versenyzői a futamon nem vettek részt. A versenyt Graham Hill dominálta, aki a pole-ból indulva győzött. Richard Attwood második lett 2,2 másodperccel Hill mögött. A futamon mindössze öten értek célba.[26]

1969-ben Stewarté lett a pole Chris Amon előtt. A versenyen Beltoise-t a negyedik helyről induló Hill megelőzte, és a harmadik helyre jött fel. Amon a 16. körben a differenciálmű, Stewart a 22. körben a féltengely meghibásodása miatt esett ki, így Hill megszerezte pályafutása ötödik monacói győzelmét. A második helyért Jacky Ickx és Piers Courage harcolt a brit mögött a 49. körig, amikor Ickx a felfüggesztés hibája miatt kényszerült kiállni, így Jo Siffert lett a harmadik.[27]

1970–1979

Fájl:Tyrrell 003 Canada 2004 (crop).PNG
Az 1971-es Tyrrell 003, amellyel Stewart megnyerte a Monacói Nagydíjat

1970-ben itt debütált Ronnie Peterson. Az első rajtkockába Stewart kvalifikálta magát, aki az 57. körben motohiba miatt kiállt. Mellette Ickx, Amon és Bruce McLaren is kiesett. A 62. körben Brabham kilenc másodperces előnnyel vezetett Jochen Rindt előtt. Rindt a verseny végéig teljesen ledolgozta hátrányát, Jack Brabham pedig az utolsó kör utolsó kanyarjában nekiment a falnak, az osztráknak adva a győzelmet.[28]

1971-ben a pole Stewarté lett, az ötszörös monacói győztes Hill a második körben vezetői hiba miatt kiesett. Stewart könnyedén győzött, Peterson a hatodik helyről a másodikra jött fel. Ickx harmadikként, Hulme negyedikként, Emerson Fittipaldi ötödikként végzett.[29]

Az esős 1972-es futamon a nyolcadik helyről induló Stewart kétszer is megpördült, a győzelem a negyedik helyről rajtoló Jean-Pierre Beltoise-é lett, aki a BRM utolsó futamgyőzelmét szerezte. Jacky Ickx második, a pole pozíciós Fittipaldi harmadik, Stewart negyedik lett.[30]

1973-ra átépítették a pálya néhány kanyarját, és a régi alagút helyére egy hosszabbat építettek.Stewart a pole pozícióból nyerte meg a versenyt a két Lotus, Emerson Fittipaldi és Ronnie Peterson előtt.[31]

1974-ben a két Ferrarié, Niki Laudáé és Clay Regazzonié lett az első két rajthely, és vezették a versenyt. Regazzoni az élen autózva a Rascasse kanyarban hibázott, és több pozíciót veszített. Peterson Reutemannal való ütközése után a hatodik helyről a vezető Lauda mögé küzdötte fel magát. Az osztrák gyújtásprobléma miatt a 32. körben kiesett, így Peterson nyerte a 78 körös versenyt. Jody Scheckter második, Jean-Pierre Jarier harmadik lett.[32]

Az 1975-ös verseny nedves körülmények között kezdődött, de a pálya a verseny végére felszáradt. Lauda szerezte meg a pole-t Tom Pryce előtt. A harmadik helyről induló Jarier az első körben a falnak ment, és kiesett. Mellette Mario Andretti, Regazzoni, Alan Jones és James Hunt is kiesett. Az utolsó körökben a vezető Lauda olajnyomása csökkenni kezdett, a második Fittipaldi megközelítette, de megelőzni már nem tudta. A kétórás limit-idő miatt a 75. körben leintették a futamot. José Carlos Pace lett a harmadik.[33]

Renault RS10 1979-ben Monacóban

1976-ban az 1974-eshez hasonlóan ismét Ferrari-első sor lett az időmérő edzés végeredménye. A James Hunt autójából kifolyó olajon (a 24. körben esett ki) Regazzoni és Peterson is megpördült, ennek következtében a két hatkerekű Tyrrell, Depailler és Scheckter került a második és a harmadik helyre. A 64. körben Regazzoni visszaelőzte a harmadik Depailler-t, de tíz kör múlva a ferraris hibázott, és kiesett, így a Tyrrell visszavette a harmadik helyet. A versenyt Lauda nyerte Scheckter és Patrick Depailler előtt.[34]

1977-ben itt debütált az Formula–1-ben Riccardo Patrese. A pole a brabhames John Watsoné lett. A Wolffal versenyző Scheckter jól rajtolt, és a második helyről az élre állt. Vezető pozícióját a verseny végéig megőrizte. Watson a 48. körig autózott a második helyen, amikor váltóprobléma miatt kiesett. Scheckter mögött a két Ferrari végzett, Lauda második, Reutemann harmadik lett.[35]

Az 1978-as időmérőt Reutemann nyerte a két Brabham-Alfa Romeo, John Watson és Niki Lauda előtt. A rajtnál Watson állt az élre, a második helyre Depailler ért fel. A sikánnál Lauda és Reutemann összeért, Hunt autója is megsérült, így neki és Reutemann-nak ki kellett állnia a boxba. A 38. körben Watson elhagyta a pályát, és csak Depailler és Lauda mögé ért vissza, a verseny végére Scheckter mögé, a negyedik helyre esett vissza. Patrick Depailler hatvankilenc futam után első győzelmét ünnepelhette.[36]

1979-ben Scheckter szerezte meg az első rajtkockát, csapattársa, Gilles Villeneuve előtt. A 16. körben Didier Pironi hátulról belement Jacques Laffite Ligier-jébe, de mindketten folytatni tudták a versenyt. A 22. körben Pironi Laudával ütközött, ekkor mindketten kiestek. Hans Joachim Stuck, Jean-Pierre Jarier, Jones, Villeneuve és Laffite kiesése után a williamses Clay Regazzoni a második pozícióba került. A verseny végén látványosan harcolt a győzelemért, de a versenyt végig vezető Scheckter győzött. Reutemann harmadik lett, miután Depailler motorja tönkrement a futam végén.[37]

1980–1989

Nelson Piquet 1981-ben

1980-ban az időmérő edzésen Didier Pironi volt a leggyorsabb, mögötte Reutemann és Alan Jones végzett. A rajtnál a középmezőnyben nagy baleset történt: Derek Daly belerohant Bruno Giacomelli Alfa Romeójába, de megsérült Alain Prost, Jarier és Jan Lammers autója is. Jones eközben megelőzte Reutemannt, ám a 24. körben technikai hiba miatt kiesett. Ekkor elkezdett esni az eső, Pironi pedig az 55. körben sebességváltójának hibája miatt balesetezett a Kaszinónál. Depailler motorhibával állt ki, így Reutemann győzött a Williamsszel, a második Jacques Laffite, a harmadik Nelson Piquet lett.[38]

1981-ben az első rajtkocka Piquet-é lett, Villeneuve második, a Lotusszal versenyző Nigel Mansell harmadik lett. A rajt után Andrea de Cesaris és Mario Andretti összeütközött, az élmezőnyben nem történt változás. Mansell a 16. körben a hátsó felfüggesztés miatt, majd Reutemann váltóhiba miatt esett ki. Alan Jones ezután felzárkózott az élen haladó Piquet és Villeneuve mögé. Az 53. körben a brazil a korlátnak ment, így számára véget ért a verseny. Jones ekkor az élre állt. A 67. körben az ausztrál versenyző a boxba hajtott technikai probléma miatt, és bár Villeneuve elé tudott visszajönni, a kanadai három körrel a futam leintése után megelőzte, és megnyerte a versenyt. Jones második, Laffite harmadik lett.[39]

1982-ben René Arnoux szerezte meg a pole-t Riccardo Patrese előtt. Őket Giacomelli, Prost és Pironi követte. Prost felzárkózott Patrese mögé, majd megelőzte. Giacomelli az 5. körben technikai hiba miatt kiesett, ekkor Prost már második volt. A 15. körben a vezető Arnoux kicsúszott, így ő is kiállni kényszerült. Prost átvette a vezetést. A verseny végén elkezdett esni, aminek következtében a francia a 74. körben a sikán után a korlátnak ütközött, és kiesett. Ekkor Patrese vette át a vezetést, de egy körrel később a Loews-kanyar előtt kicsúszott. A pályabírók visszatolták az olaszt, mivel autója nagyon veszélyes pozícióban állt. Patrese így folytatni tudta a versenyt, majd a vezető Pironi egyre lassult, míg végül az utolsó körben ki nem fogyott Ferrariából az üzemanyag. Ugyanez történt nem sokkal előtte Andrea de Cesarisszal is. Patrese így győzött, az olasz nem is tudta, hogy learatta első futamgyőzelmét. Pironit másodikként, Cesarist harmadikként klasszifikálták.[40] Ez volt az a verseny, amit Murray Walker úgy aposztrofált: „a verseny, amit senki sem akart megnyerni”.

1983-ban Prost győzött az időmérő edzésen Arnoux és Eddie Cheever előtt. A rajtnál a pálya még nedves volt, de a slick gumival induló Keke Rosberg Prost mögé, a második pozícióba jött fel. Amikor a pálya felszáradt, mindenki kiállt a boxba, aki esőgumival rajtolt. Ekkor Rosberg átvette a vezetést, és megnyerte a futamot. Piquet második, Prost harmadik lett.[41]

Ayrton Senna hatszor győzött Monacóban

Az 1984-es Monacói Nagydíj esőverseny volt. A pole pozíciós Prostot a 9. körben Nigel Mansell megelőzte, de öt körrel később kicsúszott, és ismét a francia vette át a vezetést. A 13. helyről induló Ayrton Senna eközben a Tolemannal sorra előzte meg az előtte haladókat, s gyorsan dolgozta le hátrányát Prosttal szemben. A 20. körben még 33,8 másodperc volt köztük a különbség, tizenegy kör múlva pedig már csak 7,4 másodperc.A versenyigazgató Jacky Ickx a 33. körben leintette a futamot a heves eső miatt. A versenyzők sorrendjét a szabályok alapján a két körrel korábbi állás határozta meg, és mindenki pontjainak a felét kapta csak meg. Prost és Senna mögött Arnoux, Keke Rosberg, de Angelis és Alboreto szerzett pontot. A döntést sokan kritizálták a verseny után.[42]

1985-ben a pole a lotuszos Sennáé lett, Nigel Mansell Williams-Hondája előtt. Senna a 16. körig vezetett, amikor motorhibával feladni kényszerült a versenyt. Öt körig ezután a ferraris Alboreto állt az élen. Riccardo Patrese és Nelson Piquet nagy balesetben kiesett a Ste Devote kanyar előtt. A pályára olaj került, amin Alboreto megcsúszott, és a vezető Prost (aki végül győzött) mögé tudott csak visszatérni. Az olasz ezt követően defektet kapott, ezért ki kellett állnia a boxba új gumiért. A negyedik helyről a verseny végéig a másodikra ért fel, de Angelis és de Cesaris megelőzésével.[43]

1986-ban az alagút utáni gyors sikánt átépítették, lelassították. Ez évben Alain Prost (McLaren-TAG) szerezte meg a pole-t Mansell és Senna előtt. A rajt balesetmentes volt, az első tíz induló sorrendje nem változott. Rosberg az első boxkiállások után a kilencedik helyről a második pozícióba ért fel, és meg is tartotta azt. Alboreto a turbó meghibásodása miatt kiesett. A mezőny hátsó részében Martin Brundle és Patrick Tambay nagyot balesetezett a Mirabeau-kanyarban. A verseny végéig az élmezőny sorrendje nem változott, Prost győzött csapattársa, Rosberg, valamint Senna és Mansell előtt.[44]

1987-ben a pole pozíciós Mansell megtartotta első helyét a rajt után a második Sennával és a harmadik Piquet-vel szemben. A 29. körig változatlan volt az élen autózók sorrendje, amikor Mansell lelassult, majd kiesett a turbó meghibásodása miatt. Senna így az élre állt és győzött, Piquet a második, Prost a harmadik helyre jött fel. Alain Post a 75. körben motorhiba miatt feladni kényszerült a versenyt, így Alboreto a harmadik helyre jött fel.[45]

1988-ban Senna szerezte meg a pole-t csapattársa, Alain Prost, illetve Gerhard Berger és Alboreto előtt. Berger a rajtnál megelőzte a váltóproblémával küzdő Prostot, aki csak az 54. körben tudta visszaelőzni a Ferrarit. Prost ekkor közel 50 másodperccel Senna mögött volt. A vezető brazil azonban a 67. körben hibázott: a Portier kanyarban a korlátnak ütközött, és kiesett. Prost győzött Berger és Alboreto előtt.[46]

1989-ben ismét McLaren első sor született: Senna rajtolt az első helyről Prost előtt. Őket Boutsen és Brundle követte. A rajt után Senna vezetett Prost, Boutsen és Mansell előtt. A két McLaren fölényesen uralta a futamot, Senna győzelmét senki sem veszélyeztette, Prost 52 másodperccel lemaradva második lett. Thierry Boutsen a harmadik helyről folyamatosan esett vissza, Mansell pedig váltóproblémák miatt kiesett. De Cesaris a 33. körben összeütközött Piquet-vel a szűk Loews-kanyarban, és hosszú időre megállította a mögöttük haladó forgalmat. A negyedik Stefano Modena (Brabham-Judd) Martin Brundle boxkiállása után végül a harmadik helyre lépett előre.[47]

1990–1999

Ayrton Senna 1991-ben

1990-ben Sennáé lett a pole Alain Prost Ferrarija és Jean Alesi Tyrrellje előtt. Az első körben Berger és Prost összeütközött, ami miatt megszakították a futamot. A rajt után Senna és Alesi elhúzott a többiektől, Mansell pedig belehajtott Thierry Boutsen autójába, emiatt ki kellett hajtania a boxba. A verseny közepén Prost elektronikai probléma miatt kiesett. Senna győzött Alesi, Berger és Boutsen előtt.[48]

1991-ben a pole pozíciós Senna megnyerte a versenyt Nigel Mansell előtt 18 másodperccel. Jean Alesi harmadik lett a Ferrarival.[49]

1992-ben Mansell, Patrese, Senna sorrend lett az időmérő edzés eredménye. A versenyen Senna hamar megelőzte Patresét, Mansell 20 kör után már 15 másodperccel vezetett. A 30. körben a brit autója defektet kapott, így Senna át tudta venni tőle a vezetést. Nigel boxkiállása után a verseny végére utolérte a brazilt, de megelőzni már nem tudta, s 0,215 másodperc hátránnyal ért célba Senna mögött.[50]

1993-ban Alain Prost indulhatott az első helyről, ám a rajtnál való kiugrása miatt 10 másodperces stop and go-büntetést kapott. Az élre ekkor Michael Schumacher állt, de hidraulikai hiba miatt a 32. körben kiesett. A győzelem így Sennáé lett, aki megszerezte hatodik monacói győzelmét. A második Hill, a harmadik Jean Alesi lett.[51]

1994-ben az FIA úgy döntött, hogy a Monacói Nagydíj rajtrácsának első két pozícióját üresen hagyják, így tisztelegve az előző futamon elhunyt Ayrton Senna és Roland Ratzenberger előtt. Az időmérőn Karl Wendlinger súlyos balesetet szenvedett az alagút utáni sikánnál, és több hónapra kómába esett. A pole Schumacheré lett, a második pozíciót Mika Häkkinen szerezte meg, aki a futam első kanyarjában azonnal ki is esett. A versenyen végig vezető Schumacher mögött Gerhard Berger autózott a második helyen, de kicsúszása után Martin Brundle megelőzte, így harmadik lett.[52]

Az 1996-os Monacói Nagydíj bemelegítő köre

1995-ben Graham Hill fia, Damon indulhatott a pole-ból. A rajt utáni első kanyarnál David Coulthard összeütközött a két Ferrarival, emiatt újra kellett indítani a versenyt. Hill a második rajt után meg tudta tartani előnyét, de kétkiállásos taktikán volt Schumacherrel szemben, akinek csak egyszer kellett kiállnia szerelőihez. A német 35 másodperc előnnyel nyert Hill és Gerhard Berger előtt.[53]

1996-ban a pole pozíciós Michael Schumacher az első körben kipördült a nedves pályán. Ezután sokáig Damon Hill vezette a versenyt, míg a 40. körben motorhiba miatt ki nem esett. Jean Alesi a 60. körben kényszerült kiállni, így a 14. helyről induló Olivier Panis győzött a Ligier-vel. Coulthard második, Johnny Herbert harmadik lett. Mindössze ők hárman értek át a célvonalon, a negyedik Frentzent már a boxban klasszifikálták.[54]

1997-ben itt szerezte első pole pozícióját Schumacher előtt a williamses Frentzen. Schumacher esőgumival rajtolt, míg a Williamsek szárazpályás abroncsokkal. Az eső a versenyen nem állt el, hanem közben erősödött is,[55] így a két Williams hamar hátracsúszott a mezőnyben. Villeneuve a 16. körben kiesett műszaki hiba miatt, Frentzen pedig a 39. körben kipördült. Michael Schumacher magabiztosan, 53 másodperccel nyert Rubens Barrichello Stewartja és csapattársa, Eddie Irvine előtt. Az 1997. évi verseny az eső miatt csak 62 körös volt.[56]

Az 1998-as időmérő edzés legnagyobb meglepetése Giancarlo Fisichella (Benetton-Playlife) volt, aki harmadikként végzett a két McLaren mögött. Häkkinen magabiztosan nyert, míg csapattársa, David Coulthard motorhiba miatt kiesett. Fisichella – egy helyet javítva – második, Irvine pedig harmadik lett. Schumacher, több ütközése miatt, csak a tizedik helyen végzett.[57]

1999-ben Häkkinen az első, Michael Schumacher a második rajtkockát szerezte meg. A német a rajtnál megelőzte vetélytársát, és fölényes győzelmet aratott. A negyedik helyről induló Eddie Irvine is a finn előtt tudott célba érni, mivel Häkkinen megcsúszott egy olajfolton. Ez volt az első kettős Ferrari győzelem a Monacói Nagydíjon.[58]

2000–2009

Schumacher és Szató 2004-ben

2000-ben Michael Schumacher szerezte meg a pole-t, a jordanes Jarno Trulli előtt. A versenyt magabiztosan vezető német autójának az 55. körben eltört a bal hátsó kerékfelfüggesztése, így fel kellett adnia a versenyt, Coulthard pedig nyert. Trulli váltóhiba miatt a 37. körben kiesett.[59]

2001-ben az időmérő edzésen Coulthard szerezte meg a pole pozíciót, de a skót a rajtnál beragadt, végül csak ötödik lett. Michael megnyerte a versenyt csapattársa, Barrichello és Eddie Irvine Jaguarja előtt. Häkkinen a 16. körben kiesett műszaki hiba miatt.[60]

A 2002-es időmérőn Juan Pablo Montoya győzött David Coulthard és Schumacher előtt. A rajtnál a skót megelőzte Montoyát, Michael viszont nem tudta megelőzni a kolumbiait, így előbb kihívták boxkiállására. Montoya autója nem sokkal ezután motorhiba miatt leállt. A versenyt Coulthard nyerte Schumacher előtt.[61]

2003-ban Ralf Schumacheré lett a pole Kimi Räikkönen és Montoya előtt. A versenyen Ralfnak gumiprobléma miatt a tervezettnél korábban kellett kiállnia a boxba, így jelentősen visszaesett. Montoya után Räikkönent és Michael Schumachert intette le a kockás zászló.[62]

Fernando Alonso 2006-ban

2004-ben az első rajtkockát a Renault-s Jarno Trulli szerezte meg. A másnapi versenyen Olivier Panis Toyotája leragadt a rajtrácson, s emiatt meg kellett ismételni a rajtot. A második rajtnál Szató Takuma kiugrott, és a második körig, füstölő motorral tartotta fel a mögötte autózókat, míg a az erőforrás fel nem mondta a szolgálatot. Giancarlo Fisichella a füstben hátulról beleszaladt az előtte haladó Coulthardba, és mindketten kiestek a versenyből. A 41. körben Fernando Alonso az alagútban megpróbálta lekörözni Ralf Schumachert, de a spanyol megcsúszott, és a korlátnak ütközött. A baleset miatt bejött a biztonsági autó, s ekkor Trulli és Button is kiment a boxba. Az élre Michael Schumacher került. Montoya nagyon közel autózott a Ferrari mögött, és amikor Michael fékezett egyet, hogy gumijait melegítse, a kolumbiai belement a német Ferrarijába, aki feladni kényszerült a futamot. A versenyt a pole-ból induló Trulli nyerte, Jenson Button és Barrichello előtt.[63]

2005-ben Räikkönen pályacsúcsot autózva megszerezte a pole-t Alonso előtt.A verseny 24. körében Christijan Albers keresztbe állt a pályán, akinek nekiütközött David Coulthard és Michael Schumacher is. A baleset miatt beküldték a safety cart. A két Renault ekkor kiállt tankolni, de számításuk nem vált be, az autók nagy súlya elkoptatta a hátsó gumikat. Fisichella a tizenkettedik, a győzelemért harcoló Alonso a negyedik helyre esett vissza a verseny végére. A két Ferrari a hetedik és a nyolcadik helyen végzett. Räikkönen nyert, míg a két Williams-BMW-t második, illetve harmadikként intették le Nick Heidfeld és Mark Webber sorrendben.[64]

Räikkönen 2007-ben

2006-ban pole pozíciót eredetileg Michael Schumacher szerezte meg Alonso előtt.[65] Idejét azonban az edzés után törölték, mivel bűnösnek találták manőverét a szűk Rascasse-kanyarban, melyben megállt az utolsó időmérő részben, elvéve ezzel a lehetőséget a többi versenyzőtől, hogy jó időt fussanak. Ezért a németnek a futamon a boxutcából kellett rajtolnia.[66] Az első helyet így Fernando Alonso szerezte meg. Az utolsó helyről Massa indulhatott, mivel balesete miatt nem tudott mért időt menni az időmérő edzésen. Alonso az első helyen végzett, Räikkönen és Webber sokáig mögötte volt, azonban mindketten technikai hiba miatt kiestek. A versenyt több biztonsági autós fázis is színesítette. Alonso mellett Montoya és David Coulthard lett állhatott dobogóra. Schumacher az ötödik helyre ért fel a szűk városi pályán.[67]

Az egész 2007-es hétvégét a McLarenek uralták, az első rajtkockát Alonso szerezte meg, mögüle Hamilton és Massa indulhatott. Räikkönen az időmérő edzésen a falhoz csapta Ferrariját, amelynek következtében a tizenhatodik helyről volt kénytelen elrajtolni. A versenyen egyedül Massa tudta elkerülni, hogy ne körözzék le a McLarenek. Az élen Hamilton és Alonso harcolt a futamgyőzelemért, de a sorrend végül nem változott. A további pontszerzők Giancarlo Fisichella, Robert Kubica, Nick Heidfeld és Alexander Wurz lettek. Kimi Räikkönen utolsó pontszerzőkként, nyolcadikként ért célba.[68]

Az esős 2008-as versenyt a maximális időhatár túllépése miatt a 76. körben leintették.

A 2008-as monacói verseny

A száraz időmérőn a Ferrari szerezte meg az első sort, de Hamiton a rajtnál megelőzte Räikkönent és feljött Massa mögé. Heikki Kovalainennek a boxutcából kellett rajtolnia. A versenyen sok ütközés volt, Rosberg belement Alonsóba, majd később Hamilton és a spanyol is a falnak ütközött. Egyikük autójában sem keletkezett azonban komolyabb kár. Később David Coulthard és Sébastien Bourdais összeütközött, ami miatt be kellett küldeni a biztonsági autót. Räikkönennek a tervezetten kívül előbb büntetés, majd vezetői hiba miatt is ki kellett állnia a boxba. A futamot vezető Massa kirepült az egyik kanyarból, s mire visszatért a pályára, Robert Kubica megelőzte. Rosberg széttört autója miatt ismét bejött a safety car. A már száradó pályán Räikkönen a negyedik helyen autózó Adrian Sutil mögött autózott, amikor elvesztette uralmát autója fölött, és hátulról a németnek ütközött. A finnek egy újabb boxkiállásra volt szüksége, míg Sutil kiesett a Force Indiával. Végül Hamilton nyert Kubica és Massa előtt. Räikkönen csak a kilencedik lett.[69]

2009-ben a pole Jenson Buttoné lett Räikkönen és a brit csapattársa, Barrichello előtt. Hamilton az időmérésen a falnak ütközött, majd váltót is cseréltek nála, így csak a huszadik helyről kezdhetett neki a versenynek. A rajtnál Barrichello megelőzte Räikkönent, és a két Brawn a verseny végéig az élen maradt. Massa a boxban megelőzte a versenyen elé került Nico Rosberget és Sebastian Vettelt, így negyedik lett. Sébastien Buemi, Nelson Piquet, Vettel és Kovalainen baleset miatt kiesett. Button magabiztosan győzött Barrichello, Räikkönen, Massa és Webber előtt.[70]

A pálya

Bővebben: Circuit de Monaco
A pálya térképe utcákkal

A versenyre Monaco számos utcáját lezárják, a közlekedési táblákat és a virágágyásokat eltüntetik. Felállítják az ideiglenes boxutcát, a kerítéseket, a kerékvetőket és a nézőtereket. A versenypálya kialakítása hat hetet, majd visszaalakítása három hetet vesz igénybe.[71] A 3,340 km hosszú pálya szinte az egész államot bejárja, La Condamine és Monte Carlo városrészeken halad keresztül.

Az évek során, ahogy Monaco fejlődött, a pálya vonala nem változott jelentősen az 1929-eshez képest. 1973-ban egy újabb, hosszabb alagutat építettek a pályára a Loews Hotelnél, a Tabac és a Rascasse kanyar közötti pályavonalat pedig megváltoztatták, hogy helyet kapjon az új uszoda. Később a Ste Devote-ot és a Rascasse-kanyart is szűkítették, hogy lassítsák az autókat. 1986-ban a sikán is hasonló okokért lett megváltoztatva.

A pálya nyomvonalai
1950-es nyomvonal
Nyomvonal 1986-tól 1996-ig
Nyomvonal 1998-tól 1999-ig
Nyomvonal 2000-től 2002-ig
Nyomvonal 2003 óta

2002 után átépítették a nagyon keskeny boxutcát, hogy több hely legyen benne. Azóta nem a célegyenesre, hanem azzal szembe néz. Ez szükségessé tette a Tabac, az Uszoda és a Rascasse kanyarok átépítését is.[11]

A szűk pályán nehéz előzni, a legjobb pont az alagút utáni sikán.[72]

A monacói pálya a legveszélyesebbek közé tartozik, csak kevés bukótér van a versenypályán. Kétszer is beestek már itt a tengerbe a verseny alatt: 1955-ben Alberto Ascari és 1965-ben Paul Hawkins. Mindketten túlélték a balesetet.[22]

Monacóban található a Formula–1-es világbajnokság leglassabb kanyarja, a Grand Hotel-kanyar (korábbi nevén Loews-kanyar). Itt kapott helyet a leghosszabb alagút is.Az abszolút körrekord 1 perc 13,664 másodperc, amelyet Kimi Räikkönen futott a 2005-ös időmérő edzésen, a leggyorsabb versenyen futott kör 1 perc 14,439 másodperc, amit Michael Schumacher autózott 2004-ben.

Egy 2009-es szavazáson a versenypályát a világ legszebb sportlétesítményének választották meg.[73]

Statisztikák

Monaco látképe a 2007-es verseny idején
A kaszinó

Győzelmek

Egyéni

Győzelmek számaVersenyzőÉvek [74]
6 Ayrton Senna1987, 1989, 1990, 1991, 1992, 1993
5 Graham Hill1963, 1964, 1965, 1968, 1969
Michael Schumacher1994, 1995, 1997, 1999, 2001
4 Alain Prost1984, 1985, 1986, 1988
3 Stirling Moss1956, 1960, 1961
Jackie Stewart1966, 1971, 1973
2 Juan Manuel Fangio1950, 1957
Maurice Trintignant1955, 1958
Niki Lauda1975, 1976
Jody Scheckter1977, 1979
David Coulthard2000, 2002
Fernando Alonso2006, 2007

Konstruktőri

Az alagút
A Grand Hotel (régebben Loews) kanyar
Össz.KonstruktőrÉvek száma
15 McLaren1984, 1985, 1986, 1988, 1989, 1990,
1991, 1992, 1993, 1998, 2000, 2002,
2005, 2007, 2008
9 Ferrari1952, 1955, 1975, 1976, 1979, 1981,
1997, 1999, 2001
7 Lotus1960, 1961, 1968, 1969, 1970, 1974,
1987
5 British Racing Motors1963, 1964, 1965, 1966, 1972
4 Bugatti1929, 1930, 1931, 1933
3 Alfa Romeo1932, 1934, 1950
Cooper1958, 1959, 1962
Maserati1948, 1956, 1957
Mercedes-Benz1935, 1936, 1937
Tyrrell1971, 1973, 1978
Williams1980, 1983, 2003
2 Benetton1994, 1995
Brabham1967, 1982
Renault2004, 2006

Verseny adatok

ÉvGyőztesCsapat/MotorIdőPályahosszKörök számaÁtlagsebességDátum
1950 Juan Manuel FangioAlfa Romeo3:13:18,700 h3,180 km10098,701 km/hmájus 21.
1955 Maurice TrintignantFerrari2:58:09,800 h3,145 km100105,914 km/hmájus 22.
1956 Stirling MossMaserati3:00:32,900 h3,145 km100104,515 km/hmájus 13.
1957 Juan Manuel FangioMaserati3:10:12,800 h3,145 km105104,165 km/hmájus 19.
1958 Maurice TrintignantCooper-Climax2:52:27,900 h3,145 km100109,414 km/hmájus 18.
1959 Jack BrabhamCooper-Climax2:55:51,300 h3,145 km100107,304 km/hmájus 10.
1960 Stirling MossLotus-Climax2:53:45,500 h3,145 km100108,599 km/hmájus 29.
1961 Stirling MossLotus-Climax2:45:50,100 h3,145 km100113,788 km/hmájus 14.
1962 Bruce McLarenCooper-Climax2:46:29,700 h3,145 km100113,337 km/hjúnius 3.
1963 Graham HillBRM2:41:49,700 h3,145 km100116,605 km/hmájus 26.
1964 Graham HillBRM2:41:19,500 h3,145 km100116,969 km/hmájus 10.
1965 Graham HillBRM2:37:39,600 h3,145 km100119,688 km/hmájus 30.
1966 Jackie StewartBRM2:33:10,500 h3,145 km100123,192 km/hmájus 22.
1967 Denis HulmeBrabham-Repco2:34:34,300 h3,145 km100123,079 km/hmájus 7.
1968 Graham HillLotus-Ford2:00:32,300 h3,145 km80125,238 km/hmájus 26.
1969 Graham HillLotus-Ford1:56:59,400 h3,145 km80129,037 km/hmájus 18.
1970 Jochen RindtLotus-Ford1:54:36,600 h3,145 km80131,716 km/hmájus 10.
1971 Jackie StewartTyrrell-Ford1:52:21,300 h3,145 km80134,360 km/hmájus 23.
1972 Jean-Pierre BeltoiseBRM2:26:54,700 h3,145 km80102,756 km/hmájus 14.
1973 Jackie StewartTyrrell-Ford1:57:44,300 h3,278 km78130,298 km/hjúnius 3.
1974 Ronnie PetersonLotus-Ford1:58:03,700 h3,278 km78129,941 km/hmájus 26.
1975 Niki LaudaFerrari2:01:21,310 h3,278 km75121,552 km/hmájus 11.
1976 Niki LaudaFerrari1:59:51,470 h3,278 km78127,994 km/hmájus 30.
1977 Jody ScheckterWolf-Ford1:57:52,770 h3,312 km76128,120 km/hmájus 22.
1978 Patrick DepaillerTyrrell-Ford1:55:14,660 h3,312 km75129,325 km/hmájus 7.
1979 Jody ScheckterFerrari1:55:22,480 h3,312 km76130,902 km/hmájus 27.
1980 Carlos ReutemannWilliams-Ford1:55:34,365 h3,312 km76130,677 km/hmájus 18.
1981 Gilles VilleneuveFerrari1:54:23,380 h3,312 km76132,029 km/hmájus 31.
1982 Riccardo PatreseBrabham-Ford1:54:11,259 h3,312 km76132,262 km/hmájus 23.
1983 Keke RosbergWilliams-Ford1:56:38,121 h3,312 km76129,487 km/hmájus 15.
1984 Alain ProstMcLaren-TAG-Porsche1:01:07,740 h3,312 km31100,776 km/hjúnius 3.
1985 Alain ProstMcLaren-TAG-Porsche1:51:58,034 h3,312 km78138,435 km/hmájus 19.
1986 Alain ProstMcLaren-TAG-Porsche1:55:41,060 h3,328 km78134,634 km/hmájus 11.
1987 Ayrton SennaLotus-Honda1:57:54,085 h3,328 km78132,102 km/hmájus 31.
1988 Alain ProstMcLaren-Honda1:57:17,077 h3,328 km78132,797 km/hmájus 15.
1989 Ayrton SennaMcLaren-Honda1:53:33,251 h3,328 km77135,401 km/hmájus 7.
1990 Ayrton SennaMcLaren-Honda1:52:46,982 h3,328 km78138,097 km/hmájus 27.
1991 Ayrton SennaMcLaren-Honda1:53:02,334 h3,328 km78137,785 km/hmájus 12.
1992 Ayrton SennaMcLaren-Honda1:50:59,372 h3,328 km78140,329 km/hmájus 31.
1993 Ayrton SennaMcLaren-Ford1:52:10,947 h3,328 km78138,837 km/hmájus 23.
1994 Michael SchumacherBenetton-Ford1:49:55,372 h3,328 km78141,691 km/hmájus 15.
1995 Michael SchumacherBenetton-Renault1:53:11,258 h3,328 km78137,604 km/hmájus 28.
1996 Olivier PanisLigier-Mugen-Honda2:00:45,629 h3,328 km78124,014 km/hmájus 19.
1997 Michael SchumacherFerrari2:00:05,654 h3,367 km62104,295 km/hmájus 11.
1998 Mika HäkkinenMcLaren-Mercedes1:51:23,595 h3,367 km78141,459 km/hmájus 24.
1999 Michael SchumacherFerrari1:49:31,812 h3,367 km78143,865 km/hmájus 16.
2000 David CoulthardMcLaren-Mercedes1:49:28,213 h3,370 km78144,072 km/hjúnius 4.
2001 Michael SchumacherFerrari1:47:22,561 h3,370 km78146,882 km/hmájus 27.
2002 David CoulthardMcLaren-Mercedes1:45:39,055 h3,370 km78149,280 km/hmájus 26.
2003 Juan Pablo MontoyaWilliams-BMW1:42:19,012 h3,340 km78152,772 km/hjúnius 1.
2004 Jarno TrulliRenault1:45:46,601 h3,340 km77145,881 km/hmájus 23.
2005 Kimi RäikkönenMcLaren-Mercedes1:45:15,556 h3,340 km78148,502 km/hmájus 22.
2006 Fernando AlonsoRenault1:43:43,116 h3,340 km78150,708 km/hmájus 28.
2007 Fernando AlonsoMcLaren-Mercedes1:40:29,329 h3,340 km78155,552 km/hmájus 27.
2008 Lewis HamiltonMcLaren-Mercedes2:00:42,742 h3,340 km76126,170 km/hmájus 25.
2009 Jenson ButtonBrawn-Mercedes1:40:44,282 h3,340 km78155,167 km/hmájus 24.

A Formula–1 előtti/ nem világbajnoki versenyek

A monacói pole pozíciók és leggyorsabb körök változása
ÉvVersenyzőKonstruktőrRiport
1929 William Grover-WilliamsBugattiRiport
1930 René DreyfusBugattiRiport
1931 Louis ChironBugattiRiport
1932 Tazio NuvolariAlfa RomeoRiport
1933 Achille VarziBugattiRiport
1934 Guy MollAlfa RomeoRiport
1935 Luigi FagioliMercedes-BenzRiport
1936 Rudolf CaracciolaMercedes-BenzRiport
1937 Manfred von BrauchitschMercedes-BenzRiport
1938-1947Nem rendezték meg
1948 Giuseppe FarinaMaseratiRiport
1949Nem rendezték meg
1951Nem rendezték meg
1952 Vittorio MarzottoFerrariRiport

Referenciák

A monacói pálya "boxutcája", amikor nincs verseny
Kimi Räikkönen 2009-ben
Rubens Barrichello 2009-ben
  1. a b Az evezős bajnok: Graham Hill. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  2. Monacói GP (mschumacher.formula.hu)
  3. Formula One FAQ. (Hozzáférés: 2007. március 4.)
  4. Gill, Barrie (ed.). The World Championship 1975 - John Player Motorsport yearbook 1976. Queen Anne Press Ltd. (1976). ISBN 0-362-00254-1 
  5. Becslések szerint 2005-ben 17 millió dollár, amellyel a Monacói Nagydíj első volt az évben.
    F1 Racing, 2006. július
  6. Nelson Piquet hasonlata (sport.de)
  7. Monacói versenyzők listája (f1db.com)
  8. Hughes, M. 2007. Street theatre 1929. Motor Sport, LXXXIII/3, p. 62
  9. The Golden Era 1933, 2007. január 14. (Hozzáférés: 2007. február 17.)
  10. 1950-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  11. a b Monaco. (Hozzáférés: 2007. február 15.)
  12. 1955-ös Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  13. 1956-os Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  14. 1957-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  15. 1958-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  16. 1959-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  17. 1960-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  18. 1961-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  19. 1962-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  20. 1963-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  21. 1964-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  22. a b Drivers: Paul Hawkins. GrandPrix.com. (Hozzáférés: 2007. január 28.)
  23. 1965-ös Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  24. 1966-os Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  25. 1967-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  26. 1968-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  27. 1969-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  28. 1970-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  29. 1971-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  30. 1972-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  31. 1973-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  32. 1974-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  33. 1975-ös Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  34. 1976-os Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  35. 1977-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  36. 1978-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  37. 1979-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  38. 1980-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  39. 1981-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  40. 1982-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  41. 1983-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  42. 1984-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  43. 1985-ös Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  44. 1986-os Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  45. 1987-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  46. 1988-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  47. 1989-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  48. 1990-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  49. 1991-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  50. 1992-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  51. 1993-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  52. 1994-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  53. 1995-ös Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  54. 1996-os Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  55. A heves eső mértékét azzal lehet szemléltetni, hogy míg a száraz pályán 1 perc 18,216 volt a pole-idő, addig a futam leggyorsabb köre 1 perc 53,315 volt, amelyet Michael Schumacher futott
  56. 1997-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  57. 1998-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  58. 1999-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  59. 2000-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  60. 2001-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  61. 2002-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  62. 2003-as Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  63. 2004-es Monacói Nagydíj (grandprix.com)
  64. 2005-ös Monacói Nagydíj (f1hirek.hu)
  65. Schumacheré a pole Monacóban
  66. Schumacher a boxból kezdi meg a futamot
  67. 2006-os Monacói Nagydíj (f1hirek.hu)
  68. 2007-es Monacói Nagydíj (f1hirek.hu)
  69. 2008-as Monacói Nagydíj (f1hirek.hu)
  70. 2009-es Monacói Nagydíj (f1hirek.hu)
  71. Allsop, Derek. Designs on Victory: On The Grand Prix Trail With Benetton. Hutchinson, p. 96, Line 4-6. ISBN 0-09-178311-9
  72. Monaco utcáit veszik birtokba az F1-es pilóták a hétvégén (f1hirek.hu)
  73. A monacói f1-es pálya a legszebb sportlétesítmény (sportgeza.hu)
  74. Automobile Club de Monaco: Grand Prix de Monaco: Győztesek listája (acm.mc)

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Formula–1 Monacói Nagydíj témájú médiaállományokat.
  • Formula–1-portál
  • Monaco-portál

 

All translations of Formula–1_Monacói_Nagydíj


sensagent's content

  • definitions
  • synonyms
  • antonyms
  • encyclopedia

  • definíció
  • szinonima

Dictionary and translator for handheld

⇨ New : sensagent is now available on your handheld

   Advertising ▼

sensagent's office

Shortkey or widget. Free.

Windows Shortkey: sensagent. Free.

Vista Widget : sensagent. Free.

Webmaster Solution

Alexandria

A windows (pop-into) of information (full-content of Sensagent) triggered by double-clicking any word on your webpage. Give contextual explanation and translation from your sites !

Try here  or   get the code

SensagentBox

With a SensagentBox, visitors to your site can access reliable information on over 5 million pages provided by Sensagent.com. Choose the design that fits your site.

Business solution

Improve your site content

Add new content to your site from Sensagent by XML.

Crawl products or adds

Get XML access to reach the best products.

Index images and define metadata

Get XML access to fix the meaning of your metadata.


Please, email us to describe your idea.

WordGame

The English word games are:
○   Anagrams
○   Wildcard, crossword
○   Lettris
○   Boggle.

Lettris

Lettris is a curious tetris-clone game where all the bricks have the same square shape but different content. Each square carries a letter. To make squares disappear and save space for other squares you have to assemble English words (left, right, up, down) from the falling squares.

boggle

Boggle gives you 3 minutes to find as many words (3 letters or more) as you can in a grid of 16 letters. You can also try the grid of 16 letters. Letters must be adjacent and longer words score better. See if you can get into the grid Hall of Fame !

English dictionary
Main references

Most English definitions are provided by WordNet .
English thesaurus is mainly derived from The Integral Dictionary (TID).
English Encyclopedia is licensed by Wikipedia (GNU).

Copyrights

The wordgames anagrams, crossword, Lettris and Boggle are provided by Memodata.
The web service Alexandria is granted from Memodata for the Ebay search.
The SensagentBox are offered by sensAgent.

Translation

Change the target language to find translations.
Tips: browse the semantic fields (see From ideas to words) in two languages to learn more.

last searches on the dictionary :

4573 online visitors

computed in 0.062s

   Advertising ▼

I would like to report:
section :
a spelling or a grammatical mistake
an offensive content(racist, pornographic, injurious, etc.)
a copyright violation
an error
a missing statement
other
please precise:

Advertize

Partnership

Company informations

My account

login

registration

   Advertising ▼