A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Horn Ede (szül. Eichorn, Vágújhely, 1825. szeptember 25. – Budapest, 1875. november 2.) magyar közgazdász, statisztikus, liberális politikus.

Életpályája

Rabbinak készült. Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten a bölcsészeti karon tanult. 1848-ban ő szerkesztette a Der ungarische Israelit című hetilapot, majd 1849-ben Bak Ignác Vilmossal együtt a Die Theisz című politikai lapot, amelynek csak négy száma jelent meg. Izraelita tábori lelkészként részt vett a szabadságharcban, ami miatt kénytelen volt külföldre menekülni. 1850-1851-ben többnyire Lipcsében, később Brüsszelben, majd állandó jelleggel Párizsban telepedett le, ahol nemsokára, mint kiváló közgazdász igen tisztelt állást foglalt el. Tagja volt a Société d'économie politique-nak és a Journal des Débats nemzetgazdasági részének szerkesztője. Különösen a napóleoni rezsim pénzügyi következményei ellen erős támadást intézett; a munkások érdekében is többször erélyesen felszólalt. Széles körű publicisztikai működést fejtett ki, különösen az emigrációban, a közgazdaság és statisztika terén, de politikai kérdésekben is nyilatkozott. 1860-ban Garibaldi légiójának tagja, majd a Szuezi-csatorna Bizottság másodtitkára volt. Bár már 1867-ben felajánlották neki a Pester Lloyd szerkesztői posztját, ez meghiúsult és csak 1869-ben tért vissza Magyarországra és a Neuer Freier Lloyd szerkesztője lett. Visszajövetele után a Tisza Kálmán által vezérelt ellenzékhez csatlakozott. 1870-ben Pozsonyban megválasztották képviselőnek. Közreműködött a Pest-Budai Munkásképző Egylet megalakításában, megkísérelte azt polgári vezetés alá vonni. 1875-ben kereskedelmi államtitkár lett, azonban hamarosan elhunyt.

Nevezetesebb munkái

• Zur Judenfrage in Ungarn (Ofen, 1847);
• A reformált zsidóság elvei (Buda, 1848);
• Népfelség (Pest, 1849);
• Zur ungarisch – österreichischen Zentralisationsfrage (Lipcse, 1850);
• Spinoza's Staatslehre (Dessau, 1851);
• Ludwig Kossuth (III. Leipzig, 1851);
• Franz Rákóczy II (Leipzig, 1854);
• Statistisches Gemälde des Königreichs Belgien (Brüsszel, 1853);
• Bevölkerungswissenschaftliche Studien aus Belgien (Lipcse, 1854);
• Brüssel nach seiner Vergangenheit u. Gegenwart (ugyanott, 1855);
• Das Kreditwesen in Frankreich (u. o. 1856);
• John Law (u. o. 1858);
• La Hongrie et l'Autriche de 1848-59 (Párizs, 1859);
• Annuaire international du crédit public 1859-61;
• Liberté et nationalité (u. o. 1860);
• La Hongrie en face de l'Autriche (u. o. 1860);
• Les finances de l'Autriche (u. o. 1860);
• La Hongrie et la crise européenne (u. o. 1860);
• La crise cotonniere et les textiles indigenes (u. o. 1863);
• Du progres économique en Égypte (Alexandria, 1864);
• La liberté des banques (Páris 1866, német és magyar fordításban is);
• L'économie politique avant les physiocrates (Párizs, 1867, a francia akadémia által elismert pályamű);
• Caisses syndicales (Párizs, 1867);
• Le bilan de l'empire (u. o. 1868);
• Frankreichs Finanzlage (Bécs 1868);
• Salut au troisieme milliard (Páris 1868);
• Les finances de l'hôtel de ville (u. o. 1869);
• Bankszabadság különös tekintettel a magyar bank mozgalomra (Pest, 1870);
• Államháztartásunk rendezéséről (Budapest 1874).
• La grande nation 1870-1871, avec préface de Jules Simon (posztumusz, Párizs 1871). Ezen önállóan megjelent munkákon kívül számos cikke és értekezése jelent meg hazai és külföldi politikai és szaklapokban.

Emlékezete

Korábban az ő nevét viselte a mai Weiner Leó utca Budapest VI. kerületében.

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Magyar életrajzi lexikon