A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Immanuel Kant
Németország 18. Század
Született	1724. április 22. (Königsberg (ma Kalinyingrád), Oroszország)
Meghalt	1804. február 12. (Königsberg)
Iskola/Irányzat	Német idealizmus
Érdeklődés	Episztemológia, Metafizika, Etika, Esztétika
Hatott rájuk	Fichte, Schelling, Hegel, Schopenhauer, Nietzsche, Peirce, Husserl, Heidegger, Wittgenstein, Sartre, Cassirer, Habermas, Rawls, és sok mást is
Hatottak rá	Christian Wolff, Tetens, Francis Hutcheson, Sextus Empiricus, Montaigne, David Hume, René Descartes, Nicolas Malebranche, Leibniz, Spinoza, Locke, Berkeley, Rousseau, Newton
Fontosabb nézetei	Kategórikus imperativusz, Transzcendentális idealizmus, Szintetikus állítás

Immanuel Kant (Königsberg, 1724. április 22. – Königsberg, 1804. február 12.), német filozófus, a német idealizmus megteremtője, a königsbergi egyetem professzora volt. Az ő nevéhez fűződik továbbá a kategorikus imperatívusz megalkotása, a filozófiai "kopernikuszi fordulat", a transzcendentális idealizmus.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Fiatal évek 1.2 Professzori évek 1.3 Ideák és előreléptetések 1.4 Magánélete 2 Filozófiája 3 Kant morálfilozófiája 3.1 A kötelesség 3.2 A nevelés 4 Kant politikafilozófiája 5 Kant esztétikája 6 Kant teológiája 7 Jegyzetek 8 Kant művei magyarul 9 Források 9.1 Kantról az interneten 10 Külső hivatkozások

Élete

Immanuel Kant 1724. április 22-én Königsbergben született, egyike volt azon öt testvérnek, akik a szülők kilenc gyermeke közül életben maradtak. Volt egy nővére, két húga és egy öccse. Szülővárosa nyüzsgő, iparilag és kereskedelmileg fejlett város volt, Kant a következőket mondta Königsbergről: "az emberek és a világ megismerése felé nyitott, amelyben minden tudást megkaphatsz anélkül, hogy utaznod kéne bárhová". Kant ritkán hagyta el szülővárosát.

Kant szegény családi környezetből származott. Az apja bőrműves volt. Az anyjától nagyon erős pietista vallási nevelést kapott, azonban nyitott volt a világ dolgai felé.

Olvasni és írni Hospitalschule-ben tanult. Állításával ellentétben, Kant ősei nem Skóciából származtak. Dédapja, Richard Kant, a Baltikumból származott, Prökuls-ban született, a város a mai Litvániában fekszik. Richard fia mint bőrműves Mamel-ben telepedik le, itt tanítja meg a mesterségre fiát, Johann-Georgot, aki Königsbergben telepszik le. Richard Kant két lánya skótokhoz megy feleségül. Immanuel Kant anyja – Anna-Regina, született Reuter – nürnbergi származású volt, az apja ugyancsak bőrdíszműves. A család egyik barátjának Albert Schultznak köszönhetően, Kant Frederic (Fridericianum) iskolába kerül. Kiváló tanulóként végez, tökéletes latin nyelv tudással. Erős vallási nevelést is kap az iskolában, pietista szellemben; nagyon szigorú szabályzatok voltak és nem voltak vakációk. A létezés minden gesztusa ebben a szellemben volt előadva, amit később Kant a Vallás az értelem határain belül(1793) című művében írt le. Minden tanulónak reggel 6-kor kellett felkelnie, a tanórák 7-kor kezdődtek. Szerdán és szombaton fakultatív órákon vett részt matematikából franciából és lengyelből. Görögül és héberül kötelező volt tanulnia, ami szükséges volt a teológiai tanulmányok elkezdéséhez. Az iskolában nem tanítottak történelmet és természettudományokat sem. Tanára, Heydenreich, a klasszikus latin irodalom felé fordítja érdeklődését.

Fiatal évek

1740 őszén, 16 éves korában, felvételt nyert a königsbergi Teológia Egyetemre, itt filozófiat, fizikát, matematikát tanul. Tanára és mentora Martin Knutzen volt aki bevezette őt Wolff filozófiájába és Newton fizikájába. Kant a klasszikus tantárgyak fele fordul, Lateinschule tanszéken tanul. A fő tantárgyak a latin nyelv (heti 20 óra) és a teológia volt – megismerkedik Leibniz filozófiájával. Innen ered Kant szeretete a latin versek és a vallási kultusz iránt.

Az elkövetkező három évben a A világépítmény rendszeres alkotmánya, című művén dolgozik amit először 1746-ban adnak ki, majd egy átdolgozott változatát 1749-ben.

1747-ben, apja halálának hírére elhagyja az egyetemet anélkül, hogy eleget tett volna vizsgakötelezettségeinek . Königsberg körüli nemes emberek gyerekeinek a nevelője lesz. 1747-1750 Judtschen nevű faluban dolgozik, nagyon közel Gumbinnenhez, ahol Andersch nevű lelkész gyerekeit neveli. 1750 nyarán, a tartomány másik felébe utazik, Osterode-ba, ahol Major von Hülsen nevű földesúr három gyerekének a nevelője lesz. Innen Keyserling báró udvarába kerül, ahol Keyserling bárónőt tanítja, aki megrajzolta az első hiteles portét Kantról.

Visszatérve Königsbergbe, megírja a Kozmogónia, vagy esszé az Univerzum keletkezéséről… című művet. 1754-ben, Tudhatjuk-e azt, hogy a Föld fizikai szempontból öregszik-e? és 1755-ben, Az ég általános természetrajza és elmélete . A mű anonim szerzővel jelent volna meg 1755-ben azonban a kiadó csődbe megy és a mű kiadásának ideje elcsúszott.

Professzori évek

1755 -ben visszatért Königsbergbe; és készülődik a Magisterexamen-ra, ami a doktori fokozat ekvivalense, és engedélyt kap, hogy tanítson az egyetemen mint Privatdozent. 1755. április 17-én megtartja magisztrátusi disszertációját a "A vázlatok a tűz természetéről" című írással, a kézirat húsz latin nyelven írt oldalból állt. A magiszteri címet június 12-én kapja meg, díszes ceremónia közben.

A "Principiorum primorum cognitionis metaphysicae nova dilucidatio" nevű disszertációja után 1755. szeptember 27-én megkapja a "venia legendi" kitüntetést. Kant így Privatdozent lesz, azaz olyan tanár akit a diákjai fizetnek és nem az állam. 1770-ig marad itt tanárként . 1756 áprilisában Kant azt kéri II. Frigyes Vilmos porosz királytól, hogy véglegesítse tanári állásában, és megírja harmadik disszertációját a (A fizikai monadológiát), azonban visszautasítják és állását meghirdetik; Kantnak tizennégy évig kell várnia, míg újra betölthette professzori állását. Az egyetem 1765-ben könyvtáros segédként alkalmazta a Királyi Könyvtárban, ahol nagyon kevés fizetést kap (1772-ben felmondott).

1770-ben, Kant elnyerte a "professor ordinarius" címet a logika és metafizika tanszéken. Itt megírja az első rá jellemző írását. Az egyetemen filozófiát, logikát, természettudományokat, földrajzot etikát és fizikát is tanított. Nagy számú diák látogatta az előadásait. Az elkövetkező tíz évben nem ír és nem publikált semmit.

Ideák és előreléptetések

Fiatal korában erősen vonzzák a természettudományok és a matematika, disszertációját (1770) például a tér kétféleképp való matematikai irányíthatóságáról írja; reáltudományos eredményei is figyelemre méltóak. Foglalkozik például a tér háromdimenziós voltának bizonyításával (aminek valószínűleg nem kis részben köszönhető későbbi filozófiájának sok alapproblémája és jellegzetessége); nevét a Naprendszer kialakulására vonatkozó elmélete (Kant–Laplace-elmélet) is őrzi (ezt az 1755-ben megjelent „Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels” című munkájában fejtette ki; míg Laplace elképzelése 1796-ban jelent meg az „Exposition du systéme du monde” című munkájában).

Ahogyan a Prolegomene (Bevezetés minden lehető metafizikához)című írásában is mondta, Hume ébresztette fel a "dogmatikus szendergésből" . A következő években Newton műveit tanulmányozza, Hume-ot és főleg Rousseaut, akik a saját bevallása szerint, a "helyes útra irányítják" és kikényszerítik "gondolkodás forradalmát". Kant addig úgy gondolta, hogy a tudás nem a tapasztalatban van, hanem az értelemben, a rációban. Ez az elmélet volt a dogmatizmus szempontja. Ezzel ellentétben, Hume azt állította, hogy csak a tapasztalat lehet biztos forrása a megismerésnek. Azonban – mivel a racionalizmus dogmatizmushoz, az empirizmus szkepticizmushoz vezethet – később a következőket mondja erről: az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek. Kant azt szeretné megtudni, hogy hogyan juthatunk tudományos ismeret birtokába, azaz milyen feltételek biztosítják ezt az ismeretet. E problémát részletesen az 1781-ben megjelent A tiszta ész kritikája című művében fejti ki. Kant ekkor 57 éves, és az eddig megjelent műveinek köszönhetően már elismert személynek számít.

Az értelem nem ismerhet meg mindent. Tehát az értelem az a dolog ami a megismerés folyamatát korlátozza. Azonban fontos szerepet tölt be a praktikus élet, a morál területén. erről a témáról való nézeteit az 1787 -ben megjelent A gyakorlati ész kritikája című írásában, fejti ki.

1790-ben megjelenik Az ítélőerő kritikája ami lezárja az egész kritikai vállalkozást.

1780-ban az egyetem Szenátusának a tagja lesz, majd 1787-ben a berlini Tudományos Akadémia tagja. 1786-os tanév első szemeszterében rektornak nevezik ki.

Kant professzor marad egészen 1797-ig. Az előadásokon nem jegyzetekből tanított, hanem szabadon beszélt, egy tankönyv szerkezetének a felépítését követve. 1794-ben betiltja a kormány a vallással kapcsolatos témájú előadások leadását, amit Kant ellenállás nélkül elfogad.

Magánélete

Soha nem nősült meg, és soha nem hagyta el az országa határait. Egyszerű életet élt: reggel 5-kor kelt, pipázott és teát ivott; egészen 7 óráig dolgozott, majd megtartotta az első előadását. Az előadás végeztével 13 óráig tovább dolgozott. Soha nem ebédelt egyedül. Meghívottainak a száma mindig három és hét között volt, úgymond ne legyen kevesebb a gráciák számánál, de a múzsák számát se haladják meg.1797-ben, előrehaladott korától legyengülve, visszavonult a tanítástól és munkájának szentelte életének utolsó éveit. 1804, február 12-én halt meg, életének nyolcvanadik esztendejében, hosszú betegség után. Utolsó szavai a következők voltak "Es ist gut" ("[minden] jól van").

Temetésén nagyon sok ember vett részt. A Professzorok kriptájába temették, ahonnan 1880. november 21-én földi maradványait újratemették a königsbergi katedrális mellett épített kriptába, amely a Kantianal nevet viselte. A sírkövére A gyakorlati ész kritikájából való idézetet vésték: "Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem ".(GYÉK, A 269)

Filozófiája

Pietista szellemben való neveltetése és a kor új irányzata, a felvilágosodás határozta meg filozófiáját: az e két eszmerendszer közötti kapcsolatot kereste, főleg első műveiben. Főképp azokkal az eszmékkel foglalkozott, amelyek az újkori természettudományban vitákat szültek. Ilyen volt például a Descartes és Leibniz nézetei közötti ellentét. Az ilyen vitákban Kant az emberi ész két egyenrangú törekvésének harcát látta.

Kant első műveiben, amiket a 40-es és 50-es évek folyamán írt, a természet áll a kutatás középpontjában, a '70 évektől pedig inkább filozófiai témájú problémák foglalkoztatják. Az erkölcsfilozófia kérdésében Shaftesbury, Hutcheson, Hume gondolkodása befolyásolta. Filozófiáját a kezdeti korszakban Wolff befolyásolta, ő vezette el Leibniz filozófiájához is. Ezt a kezdeti korszakot szokás nevezni prekritikai korszaknak is.

1750-től a leibnizi és wolffi filozófia hatására a metafizika felé fordul. Az emberi lét és az emberi megismerés problémáit elemezve, a racionalisták és az empiristák gondolkodását egyaránt tanulmányozta. Végül Hume ébresztette fel Kantot (ahogyan ő fogalmazott) "dogmatikus szendergéséből", a hume-i szkepszis hatására látta be, hogy a racionalizmus dogmatizmushoz, az empirizmus pedig szkepticizmushoz vezet. Ezt a kettős veszélyt akarván elkerülni, Kant a szellemi és az érzéki megismerés egységéből indult ki: "az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek".

Kant az érzékiséget és a értelmet próbálta közös nevező alá vonni: az érzéki tapasztalat, amely bővíteni tudná a fogalmat, a racionalizmusban pontatlannak számít. Az empirizmus azonban minden a tapasztalatból vezet le, az értelem spontán képességeivel nem törődik.

A filozófia problémáit Kant három kérdésben foglalta össze:

1. Mit lehet tudnom?
2. Mit kell tennem?
3. Mit szabad remélnem?

A fenti három kérdés valójában egy dologra keresi a választ: Mi az ember? A válaszokat keresve Kant kritika alá veti az emberi lélek három nagy képességét: az elméleti megismerőképességet, a gyakorlati megismerőképességet és az ítéleterő képességét. Mindezt három különböző műben fejti ki:

1. A tiszta ész kritikája (TÉK) (1781) az érzékelő tapasztalatot megelőző észt jelenti. A mű az emberi megismerőképesség kritikai vizsgálatát tartalmazza. Fő kérdése: "lehetségesek-e a priori szintetikus ítéletek?". Kant olyan ítéletekre keres megalapozást, amelyek nem a tapasztalatból származnak. Ezeknek az ítéleteknek sajátossága, hogy szintetikus ítéletek, azaz nem lehetnek analitikusak. Az analitikus ítélet sajátossága az, hogy nem tesz hozzá semmilyen új információt az állításhoz, hanem magyarázza azt. Ilyen ítélet például "minden agglegény nőtlen". A priori szintetikus ítélet például "2+3=5", mert sem a 2-ben, sem a 3-ban nincs benne az 5.

A TÉK tartalmazza a metafizika kopernikuszi fordulatát: nem a megismerés igazodik a tárgyakhoz (ahogyan addig feltételezték), hanem a tárgyak a megismeréshez. Ebben a transzcendentális idealizmusban haladja meg a racionalizmust és az empirizmust. A megismerés állomásai a következők lesznek: minden emberi megismerés a szemlélettel kezdődik, onnan a fogalmakhoz halad, és az eszmékkel fejeződik be.^[1] Ez határozza meg a Kritika felépítését is.

2. A gyakorlati ész kritikája (1788) című etikai művében Kant kifejti: a »jó« nem előre meghatározott törvény vagy eszme, hanem a szabadon választott egyéni cselekvés szabályának a kategorikus imperatívusz eljárásával vizsgálható ésszerűsége: »Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen«.

A gyakorlati ész a cselekvő, akaratot irányító és a cselekedetek erkölcsiségét meghatározó ész. A gyakorlati ész nem más, mint a tiszta ész, amennyiben az akarati meghatározás elégséges okát tartalmazza.

3. Az ítélőerő kritikája (1790) a szabadság és a természeti szükségszerűség összehangolására tett kísérlet. Az ítéleterő a tetszés és a nemtetszés kinyilvánításának a képessége, és az érzéssel van kapcsolatban. Kétféle ítéleterő van: az esztétikai és a teleológiai ítélőerő. Az előbbi a szépséggel áll vonatkozásban, az utóbbi pedig a természeti célirányossággal.

Kant az utóbbi kétszáz év valamennyi filozófiai irányzatára hatott, s ugyanígy az egész huszadik századi tudományra is.

Kant morálfilozófiája

Kant morálfilozófiája A gyakorlati ész kritikája című műben olvasható. Morálfilozófiájának központi problémája az emberi cselekedetek helyes, illetve helytelen mivoltának a meghatározása. Javaslata erre a cselekvés formai vizsgálata és ítélete volt.

A kötelesség

Az erkölcsös ember sohasem a hajlamai, hanem a kötelességtudat alapján cselekszik. A hajlamok és a kötelesség együttese adja az ember érzületét. A cselekvés erkölcsössége minden érzelmi megnyilvánulástól mentes kell, hogy legyen, egy cselekedet akkor mondható erkölcsösnek, ha az ész parancsából fakad. Például, ha egy ember segít a szegényeken, mert anyagi háttere ezt megengedi neki, ezt mindig kötelességtudatból kell tennie. Ez az ember akkor is segíteni fog, ha anyagi helyzete közben megváltozott, és nem a részvét, hanem a kötelességtudat lesz a hajtóerő.

Kant szerint a világon egyetlen jó dolog van, ami feltételek és megszorítások nélkül jó, és ez a valami a jóakarat. Az erkölcsiség az emberben nem más, mint a kötelességet átérző érzület. Az erkölcs feltétele a szabadság, vagyis az erkölcsi törvény megköveteli a szabad akarati aktust.

A nevelés

Az emberben a moralitás tudatát a nevelés folyamán lehet kialakítani. Ez három szinten való áthaladás után érhető el: az első szint az ösztöni "empirikus én", ahol az egyéni érdek minden cselekvés előfeltétele. A második szint a "szociális én" szintje, itt már a társas együttlét határozza meg a cselekvéseket. És végül az "autonóm, morális én" szintje következik, ahol az egyén a kategorikus imperatívusz alapján cselekszik.

Kant kétféle nevelést különböztet meg: a fizikai és a praktikus nevelést.

1. A fizikai nevelés: a természeti embert alakítja, fejleszti és egyaránt magába foglalja a fizikai nevelést és a szellemit is, azaz a test gondozása mellett a lélek gondozásával is foglalkozik. Erős hatást gyakorolt rá Rousseau neveléselmélete.
2. A praktikus nevelés: ami a morális nevelést jelenti. E nevelés révén válhat az ember az érzéki világot meghaladó intelligibilis világ részesévé. Ez a nevelés teszi lehetővé, hogy a cselekedetek erkölcsi megalapozottságból fakadjanak, vagyis a kategorikus imperatívusznak engedelmeskedjenek, amelynek klasszikus formája a következő: "Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája, egyúttal mindenkor egyetemes törvényhozás elvéül szolgálhasson"(GYÉK)

Kant politikafilozófiája

Az embert "társtalan társas" lényként határozza meg, azaz az ember társaságra vágyik, azonban mégis lázadozik ellene. Kant – Rousseau-hoz, Locke-hoz és Hobbeshoz hasonlóan – feltételez valamilyen eredeti társadalmi szerződést. A létrejött állam a garanciája az egyén szabadságának, fejlődésének és egyenlőségének. A jog kategorikus imperatívusza a következő: "Cselekedj külsőleg úgy, hogy önkényed szabad gyakorlása valamennyi ember szabadságával együtt állhasson fenn, egy általános törvény szerint".

Kant esztétikája

Kant az esztétika kritikai megközelítésében – amit az Ítéleterő Kritikája, műben fejtett ki – a szép -et és a fenséges -t vizsgálja. A szép és a fenséges közötti különbség a végességben keresendő: a fenséges határtalan dolgokra is vonatkozhat, a széppel ellentétben.

A szépet úgy határozta meg, mint valamit, ami örömet kelt azáltal, hogy célszerűséget ábrázol: a szépség a tárgy célszűrségének a formája. Így a virágok szabad természeti szépségek, részeik harmóniája által.^[2] Másrészről: általában szép az ami érdek nélkül tetszik ^[3] A szépség – Kant szerint – nem más mint a noumenális világ (érzékfeletti világ).^[4]

Kant teológiája

A vallás nem előfeltétele az erkölcsiségnek, Isten ideája nem szükséges ahhoz, hogy az ember felismerhesse kötelességét. Az erkölcs ismerete és gyakorlása azonban elvezet a valláshoz:

"Az erkölcsi törvény, ily módon a legfőbb jónak, a tiszta gyakorlati ész tárgyának és végcéljának fogalmán keresztül a valláshoz vezet, vagyis ahhoz, hogy minden kötelességet isteni parancsként ismerünk fel, nem mint szankciókat, azaz egy idegen akarat önkényes, magunkban véve véletlenszerű rendelkezéseit, hanem mint minden egyes szabad akarat önállóan hozott lényegi törvényeit, amelyeket azonban a legfőbb lény parancsainak kell tekinteni, mert mi csak egy morálisan tökéletes (szent és jóságos), egyúttal mindenható akarattól remélhetjük a legfőbb jót, amelyet az erkölcsi törvény értelmében kötelességünk törekvésünk tárgyává tenni, tehát elérésében akkor reménykedhetünk, ha összhangban állunk ezzel az akarattal"

(Kant: A tiszta ész kritikája A 233.)

Isten léte a tiszta ész segítségével nem bizonyítható. Azonban a legfőbb jó Isten létének a feltételezése nélkül nem gondolható el. Bár az erkölcsi törvény nem parancsol istenhitet, egy ilyen hitnek mégis az alapját képezi.

Jegyzetek

Kant művei magyarul

• Antropológiai írások; Osiris Kiadó, 2005
• Egy világpolgár gondolatai az emberiség egyetemes történetéről; Békéscsaba. Gesmey, 1926
• Az erkölcsök metafizikájának alapvetése. A gyakorlati ész kritikája. Az erkölcsök metafizikája; Gondolat 1991
• Az erkölcsök metafizikájának alapvetése; Raabe Klett, 1998
• Az ítéleterő kritikája; Bp. Akadémiai 1966, 1979; Ictus Kiadó, 1997; Osiris, 2003 (2. jav. kiad.)
• A gyakorlati ész kritikája; Bp. Franklin 1922; Szeged. Szent Gellért, 1993; Bp. Cserépfalvi, 1996; Bp. Ictus, 1998; Osiris, 2004 (2. jav. kiad.)
• Kant-Breviárium. Kant világnézete és életfelfogása; Bp. Franklin 1912, 1917, 1924
• Kant filozófiája. Gondolatok műveiből; Bp. Lampel 1913, 1925
• Az örök béke; Bp. Lantos, 1918; Bp. Európa, 1985;
• Prekritikai írások. 1754-1781; Bp. Osiris Kiadó, 2003
• Prolegomena. Minden leendő metafizikához, amely tudományként léphet majd fel; Bp. Atlantisz, 1999
• Prolegomenák minden leendő metafizikához… Bp. Franklin 1887, 1909
• A tiszta ész kritikája; Bp. Franklin 1891, 1913; Bp. Akadémiai Kiadó, 1981; Szeged. Ictus, 1996; Bp. Atlantisz, 2004
• A vallás a puszta ész határain belül és más írások; Bp. Gondolat 1974, 1980
• Történetfilozófiai írások; Szeged. Ictus, 1997
• Kant-Hegel: A tiszta ész. Válogatott írások; Interpopulart, 1995

Források

• Filozófiatörténeti vázlatok (szerk. Turay Alfréd); Szent István Társult, Budapest.
• Tengelyi László: Kant; In. 33 Bölcseleti mű. Móra Könyvkiadó.

Kantról az interneten

• Bartók György: Kant
• Bartók György: Kant etikája
• Kibédi Varga Sándor: A transcendentalis deductio Kantnál
• Kant élete és munkássága
• Kant pedagógiája
• A tiszta ész kritikája (részlet)

Külső hivatkozások

• Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás – online elérhető a teljes fordítás

m • v • sz Filozófia Általános Filozófiaportál · kategória lista · keleti filozófia · nyugati filozófia · a filozófia története: ókori filozófia · középkori filozófia · újkori filozófia · kortárs filozófia Listák filozófusok listája · ateista gondolkodók listája · filozófiai témájú lapok listája Ágak esztétika · etika · episztemológia · logika · metafizika · politikafilozófia · nyelvfilozófia · jogfilozófia · vallásfilozófia · tudományfilozófia Filozófiák nevelésfilozófia · földrajz-filozófia · történelemfilozófia · filozófiai antropológia · irodalomfilozófia · matematikafilozófia · elmefilozófia · metafilozófia · fizikafilozófia · pszichológiafilozófia · technológiafilozófia  · a háború filozófiája Iskolák analitikus filozófia · arisztotelianizmus · kontinentális filozófia · nominalizmus · deontológia · dialektikus materializmus · dualizmus · egzisztencializmus · empirizmus · epikureanizmus · hegelianizmus · hermeneutika · humanizmus · idealizmus · logikai pozitivizmus · marxizmus · materializmus · monizmus · neoplatonizmus · nihilizmus · fenomenológia · platonizmus · pozitivizmus · posztmodern filozófia · pragmatizmus · preszókratikus filozófia · racionalizmus · realizmus · relativizmus · skolasztika · szkepticizmus · sztoikus filozófia · strukturalizmus · utilitarizmus Filozófia az interneten az ELTE filozófia szakos hallgatóinak oldala · Filozófia.lap.hu · Gondolkodom.hu · a Stanfordi Egyetem enciklopédiája