A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Siskovics József báró és gróf (Szeged, 1719. július 2. – Prága, 1783. december 18.) magyar nemes és katona. 1756 március 15-én bárói rangot nyert ([c.i.f.Bécs] XLIV.43). 1775 október 13-án grófi rangot nyert ([c.i.f.Bécs] L.190 alatt).

Családi adatai

Siskovics József Szegeden született 1719. július 2-án, szülei legkisebb gyermekeként. Apja nemes Siskovics András, szegedi vagyonos ember, városi szenátor, anyja Saracs Mária. Felesége báró Haruckern Borbála (született: 1739. november 19-én) volt, akivel 1759. január 9-én kötött házasságot Bécsben a Szent István templomban. Gyermekeik nem voltak. 1783. december 18-án halt meg Prágában.

Katonai sikerei

A kezdet

A 19 éves ifjú Siskovics 1741-ben Szegeden az akkor felállított gróf Haller-féle gyalogezredbe önkéntesen lépett be. A tanult és megnyerő külsejű ifjú már egy év múlva kapitány lett. A harcmezőn magát kitüntetve, 1750. december 31-én őrnagyból egyszerre ezredessé léptették elő. 1753. január 15-én a Károly főherceg nevét viselő ezredhez helyezték át.

A hétéves háborúban

A hétéves háborúban (1756-1763) Kolin mellett 1757. június 18-án kivívott fényes győzelemben Siskovichnak az ezredben szolgáló nagy számú szegediekkel döntő szerepe volt. Vélhetően a kolini csatában tanúsított bátorságáért 1756. március 15-én bárói rangot nyert ([c.i.f.Bécs] XLIV.43). A porosz csapatokat, melyeket Nagy Frigyes személyesen vezényelt, öt ízben visszaszorította s ezáltal az ütközet sorsát eldöntötte. Ekkor tábornok lett, s a kolini győzelem emlékére alapított Mária Terézia katonai lovagrendnek középkeresztjét nyerte.

1758-ban Darmstadtnál a poroszokat igen szorongatta, s részt vett a hochkirchi csatában, hol bár súlyos sebet kapott, de gránátosai élén maradt, kik ily módon két erődöt elfoglaltak, s az ellenség ágyúinak java részét leszerelték. Nagy Frigyes 1758-ban kora tavasszal megkezdte a háborút. Ekkor Morvába tört és Olmütz várát ostromolta. Daun nem bocsátkozott csatába, hanem csak könnyű csapataival nyugtalanította. Ezek Laudon és Siskovics tábornokok vezetése alatt elfoglalták egy nagy szállítmányát, és ez által az ostrom félbehagyására és elvonulásra kényszerítették.

1759. november 20-án Maxennél újabb diadalt aratott, 1760-ban pedig Daun tábornagynak táborkari főnöke lett. 1762-ben a 37. számú gyalogezredet kapta tulajdonul, és 1763-ban az udvari haditanács tagjává nevezték ki.

Békében

1763-ban Gyergyóban és Csíkban a határőrvidék szervezője és mint ilyen, a madéfalvi veszedelem egyik főszereplője. Nyírő József Madéfalvi veszedelem című[1] könyve XXXII fejezettől részletesen leírja az esemény közvetlen előzményét. Ezt olvasva kiderül, hogy Siskovics báró Mária Terézia királynő parancsának kívánt érvényt szerezni a fenyegető székelyekkel szemben.

Okfejtése, amellyel a királyi bizottságot meggyőzte, teljességgel logikus.

"Az altábornagy a "szükséges" katonai intézkedésekről is megadta a felvilágosítást:

- Holnap hajnalban a katonaság körülveszi a falut. Azokat, akik tüzelő fegyverrel állanak ellent, természetesen lelövik, különösképpen a háromszékieket, akik semmiféle kiméletet nem érdemelnek. A parasztfegyverekkel támadókat a huszárok és vértesek megvagdalják és haza űzik. A fegyverteleneket nem bántják, csak szétkergetik. Végső esetben, ha a nép oktalanul elszánt ellenállást fejtene ki, nehogy a királyi katonák életét veszélynek tegyük ki, a falut felgyújtják és így kergetik ki a népet a házakból."

Látható, hogy a báró a lőfegyverrel és parasztfegyverekkel támadókra korlátozta a katonai akciót, a fegyverteleneket csak szétkergetik.

A katonai intézkedéseket a királyi bizottság elfogadta, egyedül Bethlen Miklós tiltakozott, de Mária Terézia utasítása őt is meggyőzte.

"... Akarjuk továbbá, hogy tü ezen kegyes szándékunkat hozzánk tartozó hívségtek szerint nem csak végbevinni igyekezzetek minden szorgalmatossággal, hanem minden uraságokat, nemeseket és más, akármely rendbéli lakosokat nevünkben keményen megintsétek, hogy semmiképpen, akár titokban, akár nyilván ellenkezőt kigondolni, vagy mivelni ne merészeljenek, sőt kiki kötelessége szerint, minél jobb móddal lehet, igyekezzék ezen dolgot hazánk javára teljes erővel előmozdítani; különben királyi kedvetlenségünk és példás kemény büntetésünkbe esnek!"

Az események azonban sajnos nem az elképzeléseknek megfelelően alakultak.

1767-ben táborszernagy és a bánáti határőrség főfelügyelője. 1775-ben Galícia, 1779-ben Csehország vezénylő tábornoka lett. 1775. október 13-án grófi rangot nyert ([c.i.f.Bécs] L.190 alatt). 1783. december 18-án meghalt Prágában.

Források

• Siskovics József gróf életrajza a család honlapján